Velika Jasenovača

Velika Jasenovača
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Belovár-Bilogora
Község	Grobosinc
Jogállás	falu
Irányítószám	43290
Körzethívószám	(+385) 43
Népesség
Teljes népesség	35 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	136 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 43′ 25″, k. h. 17° 06′ 13″45.7236, 17.103645.723600°N 17.103600°EKoordináták: é. sz. 45° 43′ 25″, k. h. 17° 06′ 13″45.7236, 17.103645.723600°N 17.103600°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Velika Jasenovača falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Grobosinchoz tartozik.

Fekvése

Belovártól légvonalban 28, közúton 31 km-re délkeletre, Verőcétől légvonalban 25, közúton 34 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 4, közúton 6 km-re északnyugatra a Bilo-hegység délnyugati lejtői alatt, a Barna és Kemenovača patakok partján fekszik.

Története

A török kiűzése után a község területe majdnem teljesen lakatlan volt és rengeteg szántóföld maradt műveletlenül. Ezért a bécsi udvar elhatározta, hogy a földeket a betelepítendő határőrcsaládok között osztja fel. Az első betelepülő családok 1698-ban érkeztek Lika, Bosznia, a horvát Tengermellék, Imotski és kisebb számban az Isztria területéről. Újjászervezték a közigazgatást is. Létrehozták a katonai határőrvidéket, mely nem tartozott a horvát bánok fennhatósága alá, hanem osztrák és magyar generálisok irányításával közvetlenül a bécsi udvar alá tartozott.

A települést 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Velika Jaszenovacha” néven találjuk. A katonai közigazgatás idején a szentgyörgyvári ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Jaszenovacha (Velika)” néven szerepel.^[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Jaszenovacha (Velika)” néven 58 házzal, 203 katolikus és 160 ortodox vallású lakossal találjuk.^[3]

A katonai közigazgatás megszüntetése (1871) után Magyar Királyságon belül Horvát-Szlavónország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Grubisno Poljei járásának része volt. 1857-ben 175, 1910-ben 375 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 54%-a horvát, 31%-a magyar, 14%-a szerb anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz tartozott. A háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 80%-a horvát, 10%-a magyar, 8%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben 58 lakosa volt.

Lakossága

Nevezetességei

Illés próféta tiszteletére szentelt római katolikus kápolnáját 1935-ben építették. 8 méter hosszú, 4 méter széles épület, homlokzata felett alacsony, zömök harangtoronnyal, melyben két harang található. A tornyot piramis alakú toronysisak fedi. 1994-ben kívülről megújították.

Jegyzetek

Források

• A község hivatalos honlapja (horvátul)
• Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071 (horvátul)
• Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)

További információk

• A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)