Dijakovac

Dijakovac
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Belovár-Bilogora
Község	Grobosinc
Jogállás	falu
Irányítószám	43504
Körzethívószám	(+385) 43
Népesség
Teljes népesség	20 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	185 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 42′ 02″, k. h. 17° 21′ 05″45.7005, 17.351545.700500°N 17.351500°EKoordináták: é. sz. 45° 42′ 02″, k. h. 17° 21′ 05″45.7005, 17.351545.700500°N 17.351500°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Dijakovac (1971-ig Đakovac) falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Grobosinchoz tartozik.

Fekvése

Belovártól légvonalban 45, közúton 58 km-re délkeletre, Daruvártól légvonalban 16, közúton 21 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 14, közúton 20 km-re keletre Nyugat-Szlavóniában, Turčević Polje és Mali Miletinac között, az Ilova és jobb oldali mellékvize Suplica-patak összefolyásánál fekszik.

Története

A török kiűzése után a község területe majdnem teljesen lakatlan volt és rengeteg szántóföld maradt műveletlenül. Ezért a bécsi udvar elhatározta, hogy a földeket a betelepítendő határőrcsaládok között osztja fel. Az első betelepülő családok 1698-ban érkeztek Lika, Bosznia, a horvát Tengermellék, Imotski és kisebb számban az Isztria területéről. Újjászervezték a közigazgatást is. Létrehozták a katonai határőrvidéket, mely nem tartozott a horvát bánok fennhatósága alá, hanem osztrák és magyar generálisok irányításával közvetlenül a bécsi udvar alá tartozott. A települést 1774-ben az első katonai felmérés térképén még Turčević Polje részeként „Diakovacz” néven találjuk. A katonai közigazgatás idején a szentgyörgyvári ezredhez tartozott.

A katonai közigazgatás megszüntetése (1871) után Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Grubisno Poljei járásának része volt. Lakosságát csak 1890 óta számlálják önállóan. 1890-ben 289, 1910-ben 517 lakosa volt. A 19. század végén és a 20. század elején az olcsó földterületek miatt és a jobb megélhetés reményében főként cseh lakosság telepedett le itt, de élt itt néhány magyar család is. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 41%-a szerb, 31%-a horvát, 12%-a cseh anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 54%-a szerb, 42%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 44 lakosa volt.

Lakossága

(1857 és 1880 között lakosságát Turčević Poljéhoz számították.)

Nevezetességei

Szent István vértanú tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális temploma 1931-ben épült a régi fatemplom helyén. Turčević Polje és Dijakovac pravoszláv hívei közösen építették ott, ahol a két falu határa húzódik. Ma a templom elhagyatva, rossz állapotban, romosan áll bozóttal és tüskés növényzettel benőve.

Jegyzetek

Források

• A község hivatalos honlapja (horvátul)
• Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071 (horvátul)
• Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)

További információk

• A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)