Sibenik
 | Hasonló cikkcímek és megnevezések: Šibenik |
| Sibenik | |
 | |
| A Szent Péter Pál pravoszláv templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Nagygordonya |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43270 |
| Körzethívószám | (+385) 43 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 13 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 180 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 48′ 43″, k. h. 17° 10′ 59″45.81194444, 17.1830555645.811944°N 17.183056°EKoordináták: é. sz. 45° 48′ 43″, k. h. 17° 10′ 59″45.81194444, 17.1830555645.811944°N 17.183056°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sibenik témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Sibenik falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Nagygordonyához tartozik.
Fekvése
Belovár központjától légvonalban 28, közúton 42 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 12, közúton 17 km-re északkeletre a Bilo-hegység egyik déli völgyében fekszik.
Története
Területe a 17. század közepétől népesült be, amikor a török által elpusztított, kihalt területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Sibnik” néven találjuk. A település katonai közigazgatás idején a szentgyörgyvári ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Szibenik” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Szibenik” néven 30 házzal, 8 katolikus és 175 ortodox vallású lakossal találjuk.[3]
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Grubisno Poljei járásának része volt. 1857-ben 186, 1910-ben 417 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 75%-a szerb, 22%-a magyar, 3%-a horvát anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett.
1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 75%-a szerb, 13%-a horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború kirobbanása után szerb szabadcsapatok ellenőrizték. 1991. november 1-jén az Otkos 10 hadművelet második napján foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság elmenekült. 2011-ben 19 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.
Lakossága
| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 186 | 226 | 205 | 305 | 399 | 417 | 434 | 463 | 205 | 230 | 236 | 180 | 131 | 124 | 38 | 19 |
Nevezetességei
Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt pravoszláv temploma 1934-ben épült. A délszláv háború során súlyosan megrongálódott.
Jegyzetek
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ...645. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 190. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
- A község hivatalos honlapja[halott link] (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
Horvátország-portál
Földrajzportál
