Drágavilma

Drágavilma (Vima Mică)
Drágavilma látképe
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Máramaros
Község	Drágavilma
Rang	községközpont
Irányítószám	437380
SIRUTA-kód	109434
Népesség
Népesség	298 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	2
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 24′ 44″, k. h. 23° 42′ 24″47.412287, 23.706847.412287°N 23.706800°EKoordináták: é. sz. 47° 24′ 44″, k. h. 23° 42′ 24″47.412287, 23.706847.412287°N 23.706800°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Drágavilma témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Drágavilma (Vima Mică) település Romániában, Máramaros megyében.

Fekvése

Máramaros megyében, Magyarlápostól délkeletre fekvő település.

Nevének eredete

Nevét a szláv vylam szóból származtatják, mely magyar nyelven törés, kőbánya szónak felel meg. Előnevét Drág nevű birtokosáról kapta. Nevének második tagja nevét a falu feletti 776 méter maagasságú hegyről kaphatta, aminek neve szintén Vylam vagy Vylmia volt.

Története

Drágavilma nevét az oklevelek 1390-ben említették először Vydma néven, majd 1405-ben Vilma, 1543-ban 'Draga-Vilma, 1549-ben Wylmany, 1566-ban Wylma, 1598-ban Dragia-Vilma néven említették.

A falu Kővár tartozéka volt. 1405-ben Zsigmond király oklevelében fordult elő, mikor Kővárt tartozékaival együtt Balk fiainak: Demeternek és Sandrinak, és Drág fiainak: Györgynek és Sandrinnak adományozta. 1424-ben osztozkodásukkor a falu Drág fiainak Györgynek és Sandrinnak jutott. 1475-ös adóösszeírás szerint az elpusztult települések között említették Drágavilmát.

1543-ban Drágffy Gáspáré, majd özvegyéé lett. 1553-ban Drágffy György volt birtokosa. 1556-ban Izabella királyné magvaszakadás miatt Drágfi György birtokát Báthory Györgynek és nejének Báthory Annának és fiuknak Istvánnak adományozta. 1565-ben Báthory György Miksa császár elleni lázadása után feje váltságául Kővárt és tartozékait, köztük Drágavilmát is a császárnak engedte át. 1567-ben II. János király Kővár visszafoglalása után Kővár várát és tartozékait is beregszói Hagymási Kristófnak adományozta. 1585-ben Báthory Zsigmond először két évre, majd 12 évre haszonbérbe adta a települést Herberstein Felicziánnak.

1618-ban Bethlen Gábor erdélyi fejedelemé volt és Szamosújvár várához tartozott. 1618-tól 1668-ig több birtokosa is volt. 1668-ban I. Apafi Mihály fejedelem Teleki Mihálynak adta zálogba.

1786-ban gróf Teleki Ádám volt birtokosa. 1863-ban gróf Teleki Samu örököseié, gróf Teleki Ödön, Ujfalvi Sándor birtoka volt.

Ujfalvi Sándor 1865-ben kelt végrendeletében a kolozsvári magyar színháznak hagyományozta. A végrendelet ellen a gróf Teleki család pert indított, amely Tisza István miniszterelnök közbenjárására a felek megegyezésével zárult.^[1]

Drágavilma lakói főként földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak.

Az 1800-as évek végén a világtól elzárt kis falu lakóinak több furcsa, babonás szokását jegyezték fel:

• A főleg szarvasmarhát tartó lakosság a szarvasmarhák tejét „hétfőtől-szombatig a házból ki nem adták, mert a gonosz (draku) megrontja tehenüket”.
• Hogy a jég a falu határát el ne verje „a péntek napot megünneplik”, s erre külön harangozót tartottak, aki a legkisebb veszélyesnek látszó felhő láttára harangozni volt köteles.

Az 1886-os összeírás adatai szerint a falu 889 lakosából 875 görögkeleti, 14 izraelita. 1891-ben 802 lakosából 780 görögkeleti, 12 izraelita, 8 görögkatolikus és 2 római katolikus volt.

Nevezetességek

• Görögkeleti temploma – melyből a községben kettő is van. Az egyik 1802-ben épült, a másik 1832-ben.

Hivatkozások

Források

• Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája III.: A vármegye községeinek részletes története (Deés–Gyurkapataka). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900.