Kissikárló

Kissikárló (Bârgău)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeMáramaros
KözségNagysikárló
Rangfalu
KözségközpontNagysikárló (Cicârlău)
Irányítószám437096
SIRUTA-kód107680
Népesség
Népesség272 fő (2021. dec. 1.)
Földrajzi adatok
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 41′ 00″, k. h. 23° 23′ 59″47.683438, 23.39971247.683438°N 23.399712°EKoordináták: é. sz. 47° 41′ 00″, k. h. 23° 23′ 59″47.683438, 23.39971247.683438°N 23.399712°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Kissikárló (Bârgău), település Romániában, a Partiumban, Máramaros megyében.

Fekvése

Nagybányától nyugatra, a Szamos jobb partján, Nagysikárló és Balotafalu közt fekvő település.

Története

Kissikárló, Sikárló nevét 1493-ben említette először oklevél Sykarlo néven.

1808-ban Sikallo (Kis-), Borgo, 1913-ban Kissikárló néven írták.

1851-ben Fényes Elek írta a településről:

Kis-Sikárló, románul Borgó, Szatmár vármegyében, 315 görög katholikus, 6 zsidó lakossal...

Kissikárló mindvégig a szinéri uradalom része volt és a XVI. századig a Meggyesaljai Morócz családé volt, a család tagjai közül Simon, meggyesi bán fiai, 1407-ben panaszt emeltek Bélteki Balk fiai ellen, mert a falut felégették.

A Moróczok után a Báthoryak örökölték, akik 1520-ban osztoztak meg a birtokon.

1614-ben a királyi kamara zálogbirtoka volt és ekkortájt pusztaként szerepelt, ahol Ankreiter Mihály a Báthory-hagyatékból részt kapott. Ezután a szatmári vár tartozéka, majd 1711-ben gróf Károlyi Sándoré lett, majd a Károlyiaké volt egészen a 19. század közepéig.

1910-ben 241 lakosából 33 magyar, 208 románvolt. Ebből 10 római katolikus, 208 görögkatolikus, 15 izraelita volt.

A trianoni békeszerződés előtt Szatmár vármegye Szinérváraljai járásához tartozott.

Nevezetességek

  • Görögkatolikus temploma - 1899-ben épült.

Jegyzetek

Források

  • Fényes Elek: Magyarország történeti földrajza
  • Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.  
  • Borovszky Samu: Satmár vármegye

Hivatkozások