Vasi-Hegyhát

A Vasi-Hegyhát (a földrajzi értelemben vett Őrség) az Alpokalja egyik kistája Vas vármegye területén. A 158 km²-es területű vidék a Rába, a Zala és a Lugos-patak völgyei között elterülő, felszabdalt eróziós dombság, tágabb tájföldrajzi kontextusban az Ausztria és Szlovénia területére is kiterjedő Vendvidéki-dombság északkeleti, Magyarországra eső része. Északról az Alsó-Rába-völgy, keletről a Kemeneshát, délkeletről pedig a Zalai-dombsághoz tartozó Felső-Zala-völgy határolja. Délnyugatról és nyugatról, az országhatáron túl a már említett Vendvidéki-dombság vonulatai övezik.

Földtan és domborzat

A Vasi-Hegyhát medencealjzata szilur és devon kori metamorfitösszletből épül fel, amelyre jégkorszaki vályog, egykori beltavak homokos üledéke, illetve folyóvízi kavicstakaró rakódott. A Rába jobb oldali mellékvizeinek délnyugat–északkeleti irányú völgyei erősen szabdalttá teszik a dombság felszínét. A szélesen bevágódott völgyek között relatíve magas, keskeny dombhátak húzódnak, emellett néhány kavicstakarós tanúhegy szegélyezi a kistáj déli peremét (Lujza-hegy, 384 m; Hármashatár-hegy, 382 m; Katalin-hegy, 365 m). A völgyközi dombhátak lejtése keletről nyugat felé haladva egyre nagyobb, a terület nagy részét 12–25%-os lejtő alkotja. A kistáj legmagasabb pontja a magyar–szlovén határon emelkedő Lujza-hegy (384 m), a tengerszint feletti legalacsonyabb pont a Vasi-Hegyhát (206 m) északkeleti peremén található.

A völgyekben bővízű patakok csörgedeznek, ezek nyugatról kelet felé haladva a következők: Felsőszölnöki-patak, Szakonyfalvi-patak, Zsidai-patak, Hársas-patak, Huszászi-patak, Gyarmati-patak és Lugos-patak. Néhányuk nyári árvízi hozama 10–18 m³/s között mozog, s vízminőségük is kiváló. Néhány kisebb vízhozamú forrás is található Apátistvánfalva térségében.

Éghajlat

A kistáj klímája mérsékelten hűvös, az évi középhőmérséklet 9,1–9,3 °C között alakul, az évi napsütötte órák száma 1820 körüli. A nedves éghajlati övezet határán fekszik, Magyarország egyik legcsapadékosabb területe. Az éves csapadékmennyiség 770–800 mm között mozog, a magasabban fekvő nyugati területekre hulló tenyészidőszaki csapadék 10–20 mm-rel meghaladja a keleti vidékét. Az Alpok szélárnyékában fekvő Vasi-Hegyhát szélirányeloszlása egyenletes.

Talaj és növényzet

Jóformán egyeduralkodó talajtípusa a jégkori vályogrétegekre települt pszeudoglejes barna erdőtalaj, ez fedi a kistáj 98%-át. Emellett csupán a Felsőszölnöki-patak széles alluviális völgytalpának réti öntéstalaja (2%) említhető. Mezőgazdasági potenciálja a kiterjedt lejtőterületek, a talaj rossz vízgazdálkodása és az éghajlati adottságok okán elhanyagolható, így ma is kiterjedt erdőterületekkel rendelkezik. A magasabban elterülő hegyi bükkösök, gyertyános-tölgyesek és fenyőelegyes tölgyesek mellett a völgyekben lucosok, illetve hegyvidéki égeresek húzódnak. Az irtások helyén szárazrétek terülnek el, másutt az egykori rétek és szántók ismét beerdősültek. A források környékén szórványosan kialakult magassásrétek és tőzegmohás lápok némelyike fennmaradt (pl. orfalui Fekete-láp).

Népesség

A Vasi-Hegyhát népessége 1948 fő (2001), népsűrűsége tehát rendkívül alacsony (12 fő/km²). A kistáj lakossága kedvezőtlen demográfiai folyamatokkal, elöregedéssel jellemezhető, emellett településhálózata főként funkcióhiányos, szeres szórványtelepülésekből áll. Mindössze két település, Felsőszölnök és Kondorfa népessége közelíti meg a 700 lelket, mellettük két aprófalu (Apátistvánfalva, Kétvölgy) és egy, a 200-as lélekszám alatti törpefalu (Orfalu) található a vidéken.

A 2001. évi népszámlálás szerint a lakosság 95,5%-a római katolikus, mellettük csupán kisszámú református (1,3%) él a kistájon. A magyar nemzetiségűek az össznépességnek 53,9%-át teszik ki, egyébként Kondorfa kivételével valamennyi vasi-hegyháti településen jelentős számú szlovén él (45,4%).

Források

• Magyarország kistájainak katasztere. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Szerkesztette Dövényi Zoltán. MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2010. ISBN 978-963-9545-29-8
• http://www.nepszamlalas2001.hu/hun/kotetek/kotetek.html Archiválva 2007. december 20-i dátummal a Wayback Machine-ben Népszámlálás 2001

Irodalom

• Illés Péter: A Vasi-Hegyhát történeti fogalmának kérdéséhez, Vasi szemle, 2006. (60. évf.) 6. sz. 731-745. old.
• Illés Péter: A Vasi-Hegyhát, egy történeti-néprajzi kistáj, Ethnographia, 2005. (116. évf.) 3. sz. 267-299. old.
• Szurdoki Erzsébet - Ódor Péter - Tímár Gábor - Tóth Zoltán: Tőzegmohás élőhelyek térképezése a Vasi-hegyhát területén, Természetvédelmi közlemények, 2001. 9. köt. 111-149. old.
• Laposa József: A Vasi-Hegyhát szőlőhegyein, Borbarát, 1998. (3. évf.) 1. sz. 63-67. old.
• Barbalics Imre János: A Vasi-Hegyhát cinegéi : adatok Vasvár és környékének madárvilágához, Vasi honismereti és helytörténeti közlemények, 1992. (19. évf.) 1. sz. 54-56. old.
• Szakály Ferenc: A tizedik év meghozta gyümölcsét. A Vasi Hegyhát népi-építészeti műemlékegyüttese létrejöttének története, Vasi honismereti és helytörténeti közlemények, 1988. (15. évf.) 2. sz. 54-60. old.
• Barbalics Imre János: Adatok a Vasi Hegyhát mohaflórájához, Alpokalja természeti képe, 1981. 1. sz. 53-54. old.
• Barbalics Imre János: Adatok a Vasi-Hegyhát flórájához, Vasi szemle, 1977. (31. évf.) 1. sz. 117-128. old.
• Széles Gyula: A természetföldrajzi viszonyok befolyásoló szerepe a vasi-hegyhát mezőgazdaságának fejlesztésében, Vasi szemle, 1974. (28. évf.) 4. sz. 502-511. old.