Mohácsi-sziget

Mohácsi-sziget
A Duna Mohácsnál
Besorolás	kistáj
Nagytáj	Alföld
Középtáj	Duna menti síkság
Fontosabb települések	Mohács
Földrajzi adatok
Folyóvizek	Duna
Időzóna	CET, UTC+1
Térkép
Pozíció Magyarország térképén
Elhelyezkedése
Mohácsi-sziget Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 00′ 20″, k. h. 18° 50′ 41″46.00565, 18.8447446.005650°N 18.844740°EKoordináták: é. sz. 46° 00′ 20″, k. h. 18° 50′ 41″46.00565, 18.8447446.005650°N 18.844740°E

A Mohácsi-sziget (más néven Margitta-sziget) (horvátul: Vada) egy egykori Duna-sziget Magyarországon, Baranya- és Bács-Kiskun vármegyékben, egy kis, határon átnyúló déli része pedig vitatott hovatartozású Szerbia és Horvátország között. Nevét Mohács városáról kapta (Insulae Mohatsiensis). A Duna menti síkság részeként Magyarország egyik földrajzi kistája.

Földrajzi helyzete

A szigetet korábban a Duna zárta közre: a Bátánál kettéágazó folyó jobb oldali ága a Nagy-Duna, bal oldali ága a már csak részben meglévő Baracskai-Duna volt. Az egykori sziget^[1] 25 km hosszan és 16 km szélességben terült el; mocsaras, holtágaktól szabdalt területén nem volt település.^[2] A terület ma is magán viseli a folyó felszínformáló tevékenységének nyomait; legutóbb 1956-ban tarolta le a jeges ár az egész hátságot.^[3] A feldarabolt Baracskai-Duna egyes részei ma a Ferenc-tápcsatorna (Baja–Bezdán-csatorna) részét képezik.

A sziget legfontosabb közútja a Nagybaracska és a mohácsi kompátkelés között húzódó 5107-es út, Hercegszántóval pedig az 5151-es út köti össze az itteni településeket, településrészeket. E két utat leszámítva a Mohácsi-sziget területén csak öt számjegyű országos közutak és számozatlan alsóbbrendű utak húzódnak.

Települések

• Alsókanda (Mohács része)
• Dunafalva
• Felsőkanda (Mohács része)
• Hóduna (Hercegszántó része)
• Homorúd
• Püspökpuszta (Dávod része)
• Sárhát (Mohács része)
• Szeremle
• Újmohács (Mohács része)

Természetvédelem

A Duna-part és a sziget néhol elmocsarasodó, máshol kis vízfolyások által táplált morotvái (mintegy 1000 hektár) a Duna–Dráva Nemzeti Parkhoz tartoznak. Ezeken a területeken a gemenci erdőhöz hasonló ártéri társulások alakultak ki.^[4] A Mohácsi-sziget déli részén a Karapancsa egy erdős, mocsaras tájegység. A vitatott hovatartozású Kengyiába is átnyúlik, magyarországi része a Duna-Dráva Nemzeti Park Béda-Karapancsa tájegysége,^[5] szerbiai része pedig a szerb Felső-Dunamellék Természetvédelmi Rezervátum hatásköre alá esik.

A sziget növényzete

A kistáj nagy része potenciális erdőterület. Nagyobb részét ma már művelik, a természeteshez közeli növényzet inkább csak a Duna mentén maradt meg, de ezt az intenzív erdő- és vadgazdálkodás befolyásolja jelentősen. A természetes erdőtársulások közül a legjelentősebbek a tölgy-kőris-szil ligeterdők, az alacsonyabb ártéri szinteket pedig fűz- és nyárligetek foglalják el. Ezek jó része helyére kultúrerdőket: feketediósokat, nemesnyárasokat, akácosokat, fehér fűz ültetvényeket, fehér nyár ültetvényeket, néhol kocsányos tölgy ültetvényeket telepítettek.

A fűzligetek jellemző növénye a nyári tőzike (Leucojum aestivum).

A tölgy-kőris-szil ligeterdőkben nő a ligeti csillagvirág (Scilla vindobonensis), a közönséges kígyónyelv (Ophioglossum vulgatum), a kotuliliom (Fritillaria meleagris). Jellegzetes liánjaik a délies jerikói lonc (Lonicera caprifolium), illetve ritkán a ligeti szőlő (Vitis sylvestris). Több orchideafaj is előfordul, legjellemzőbb a békakonty (Listera ovata), illetve gyakori a zöldes sarkvirág (Platanthera chlorantha). A nyíltabb részeken, erdőszéleken gyakori a fürtös gyűrűvirág (Carpesium abrotanoides).

Az egykori ligeterdők irtása mocsárréteket hozott létre, ezek feltűnő, védett növénye a réti iszalag (Clematis integrifolia). A holtágakban gazdag a hínárnövényzet, többé-kevésbé fejlett parti zonalitással. Néhol kisebb foltokban nő a vízi lófark (Hippuris vulgaris), egy helyen a békaliliom (Hottonia palustris).

A Duna medrében sajátos törpekákás növényzet alakult ki; ennek meghatározó fajai:

• barna palka (Cyperus fuscus),
• csomós palka (Cyperus glomeratus),
• iszappalka (Cyperus michelianus),
• iszapgyopár (Gnaphalium uliginosum),
• iszaprojt (Limosella aquatica),
• vándor veronika (Veronica peregrina).

Az ártérből kiemelkedő löszdombokon sztyeppnövényzet maradványait találjuk:

• pusztai csenkesz (Festuca rupicola),
• apró nőszirom (Iris pumila),
• ligeti zsálya (Salvia nemorosa),
• sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys),
• ékes vasvirág (Xeranthemum annuum).

Élőhelyek

Gyakori élőhelyek:

• keményfás ártéri erdők,
• fűz-nyár ártéri erdők,
• csatornák, szabályozott patakok, mesterséges tavak parti zónájában és közvetlen partközeli víztestében kialakult fragmentális mocsarak és kisebb hínarasok,
• puhafás pionír és jellegtelen erdők,
• üde cserjések.

Közepesen gyakori élőhelyek:

• nem tőzegképző nádasok, gyékényesek és tavikákások,
• állóvízi sulymos, békalencsés, rucaörömös, tócsagazos hínár,
• jellegtelen üde gyepek és magaskórósok,
• mocsárrétek,
• folyómenti bokorfüzesek,
• nem zsombékoló magassásrétek,
• homoki sztyepprétek,
• keményfás jellegtelen vagy telepített egyéb erdők,
• ártéri és mocsári magaskórósok.

Ritka élőhelyek:

• jellegtelen száraz- vagy félszáraz gyepek és magaskórósok,
• galagonyás-kökényes-borókás cserjések,
• harmatkásás, békabuzogányos mocsári-vízparti növényzet,
• jellegtelen száraz- vagy félszáraz gyepek és magaskórósok,
• vízparti virágkákás, csetkákás, vízi hídőrös, mételykórós mocsarak,
• áramló vízi (nagylevelű) békaszőlős, tündérfátylas hínár,
• gyertyános – kocsányos tölgyesek,
• tündérrózsás, vízitökös, rencés, kolokános (láptavi) hínár,
• békaliliomos és más lápi hínár,
• jellegtelen fátlan vizes élőhelyek,
• őshonos fajú, elszórva álló fák csoportja vagy egy egyed szélességű, erdővé még nem záródott fasorok,
• nádas úszólápok, lápos, tőzeges nádasok és télisásosok,
• üde természetes pionír növényzet,
• zsiókás és sziki kákás szikes mocsarak,
• ártéri és mocsári magaskórósok,
• kötött talajú sztyepprétek,
• ősi fajtájú, gyepes és/vagy erdősödő, extenzíven művelt gyümölcsösök

Jellemző fajok

A szigeten mintegy 500–600 növényfaj él; közülük 30–40 védett.

Fontosabb özönnövények:

• zöld juhar (Acer negundo),
• bálványfa (Ailanthus altissima)
• gyalogakác (Amorpha fruticosa),
• selyemkóró (Asclepias syriaca),
• tájidegen őszirózsa fajok (Aster spp.),
• amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica),
• kisvirágú nebáncsvirág (Impatiens parviflora),
• amerikai alkörmös (Phytolacca americana),
• fehér akác (Robinia pseudoacacia),
• aranyvessző (Solidago spp.).

Történelem

A szigeten a rómaiak erődöt építettek. A török kiűzése után lakatlan maradt, erdők és mocsarak borították.^[3]

Jegyzetek

Irodalom

• Faludi Gábor - Nebojszki László: A Mohácsi-sziget kialakulása és vizeinek történelmi változásai, Hidrológiai közlöny, 2008. (88. évf.) 4. sz. 47-57. oldal
• Nebojszki László: A Mohácsi-sziget, Természet világa - természettudományi közlöny, 2007. (138. évf.) 7. sz. 304-307. oldal
• Gebhardt Antal: A Mohácsi-sziget és az Alsó-Duna árterének Mollusca-faunája, (Danubialia Hungarica, X.), Állattani közlemények, 1961. (48. köt.) 1-4. sz. 43-55. oldal
• Boros Ádám: Notizen über die Flora der Mohácser Insel = Jegyzetek a Mohácsi sziget Flórájáról, Magyar botanikai lapok, 1922. (21. évf.) 1-12. sz. 71. oldal

További információk

• MÉTA program: Magyarország földrajzi kistájainak növényzete
• Élőhelyismereti Útmutató
• Képgaléria az 1965-ös árvízről^{[halott link]}
• István: Adalékok a Mohácsi-sziget földtani felépítéséhez^{[halott link]}
• Árvízi kockázati térképezés és stratégiai kockázati terv Margitta-szigeti öblözet