Miskolci-Bükkalja

Miskolci-Bükkalja
NagytájÉszaki-középhegység
KözéptájBükk-vidék
Térkép

A Miskolci-Bükkalja Magyarország egyik földrajzi kistája, amely a Bükk-vidék keleti, délkeleti, illetve déli lejtőit, valamint azok fokozatosan az Alföld északi peremvidékébe beolvadó hegylábait foglalja magába.

Leírása

A Bükkalja az Észak-magyarországi-középhegység (nagytáj), Bükk-vidék (középtáj) kistájcsoportja, mely három kistájat foglal magába: a Kács-Tibolddaróc vonal mentén az Egri- és Miskolci-Bükkalját, valamint a délnyugati-Bükkbe beöblösödő Tárkányi-medencét.

A Miskolci-Bükkalja a Bükk hegységet délkelet felől övező hegylábfelszín, mely 115 és 422 m közötti tengerszint feletti magasságú, keletnek, délkeletnek lejtő hegységelőtéri dombság.

Földrajza

Széleslevelű harangvirág (Campanula latifolia)˙

Területe 249,44 négyzetkilométer. Legmagasabb pontja 366 méter, legalacsonyabb pontja 115 méter magasságú.

Városai: Miskolc.

Talaja

Részben riolittufa, miocén homok és kavics alkotják, melyekhez az Alföld peremén pleisztocén lejtőanyagok valamint kis vastagságban felhalmozott lösz is társulnak. A talajt fekete, agyagbemosódásos barna erdőtalajok és a barnaföldek mozaikjai képezik, melyekhez erodált területek földes kopárja kapcsolódik, az Alföld felé közeledve csernozjom barna erdőtalajokkal, melyek jó szántóterületek sikeres növénytermesztéssel. Az erodált dombokon főleg szőlők és erdő alkotják a növénytakarót.

Növényzete

Teleki-virág (Telekia speciosa)
Vitézvirág (Anacamptis pyramidalis)

A terület déli oldalát sztyepprétfoltokkal tarkított tölgyerdők borítják. A ritka növények közül előfordul itt a vitézvirág (Anacamptis pyramidalis), a sápadt kosbor (Orchis pallens) elterjedésének súlypontja is. A Bükk-hegységben csak itt a déli oldalon él a széleslevelű harangvirág (Campanula latifolia), bánsági sás (Carex buekii), a sugaras zsoltina (Serratula radiata) és a Teleki-virág (Telekia speciosa). A hegység peremén sokszor telepített fenyvesekkel és akácosokkal is találkozhatunk.

Források

  • Magyarország kistájainak katasztere. 2., átdolgozott és bővített kiadás. Szerk. Dövényi Zoltán. Budapest, MTA FKI, 2010. 752. o.
  • A kőzetminőség szerepe a Bükkalja völgy- és vízhálózatának kialakulásában
Sablon:Magyarország tájai
  • m
  • v
  • sz
Magyarország földrajzi nagy-, közép- és kistájai
Alföld
Illancs •  Bácskai löszös síkság
Érd–Ercsi-hátság •  Váli-víz síkja •  Közép-Mezőföld •  Velencei-medence •  Sárrét •  Sárvíz-völgy •  Dél-Mezőföld •  Enyingi-hát •  Káloz–Igari-löszhátak •  Sió-völgy
Drávamenti-síkság
Dráva-sík •  Fekete-víz síkja •  Nyárád–Harkányi-sík
Taktaköz •  Borsodi-ártér •  Hevesi-ártér •  Szolnoki-ártér •  Jászság •  Tiszafüred–Kunhegyesi-sík •  Szolnok–Túri-sík •  Tiszazug •  Hortobágy
Alsó-Tisza-vidék
Marosszög •  Dél-Tisza-völgy
Hatvani-sík •  Tápió-vidék •  Gyöngyösi-sík •  Hevesi-sík •  Borsodi-Mezőség •  Sajó–Hernád-sík •  Harangod
Közép-Nyírség •  Északkelet-Nyírség •  Délkelet-Nyírség •  Dél-Nyírség •  Nyugati-Nyírség (vagy Löszös-Nyírség)
Hajdúhát •  Dél-Hajdúság
Kisalföld
Szigetköz •  Mosoni-sík •  Fertő-medence •  Hanság •  Kapuvári-sík •  Csornai-sík •  Rábaköz
Marcal-völgy •  Kemenesalja •  Pápa–Devecseri-sík
Komárom–Esztergomi-síkság
Győr–Tatai-teraszvidék •  Igmánd–Kisbéri-medence •  Almás–Táti-Duna-völgy
Nyugat-magyarországi-
peremvidék
Felső-Zala-völgy •  Kerka-vidék •  Göcsej •  Egerszeg–Letenyei-dombság •  Principális-völgy •  Zalaapáti-hát •  Alsó-Zala-völgy •  Zalavári-hát •  Mura bal parti sík
Dunántúli-dombság
Kis-Balaton •  Nagy-Berek •  Somogyi parti sík •  Balaton •  Balatoni-riviéra •  Tapolcai-medence •  Keszthelyi-riviéra
Nyugat-Külső-Somogy •  Kelet-Külső-Somogy •  Dél-Külső-Somogy
Marcali-hát •  Kelet-Belső-Somogy •  Nyugat-Belső-Somogy •  Közép-Dráva-völgy
Mecsek és
Tolna–Baranyai-dombvidék
Mecsek •  Baranyai-hegyhát •  Völgység •  Tolnai-Hegyhát •  Szekszárdi-dombság •  Pécsi-síkság •  Geresdi-dombság •  Villányi-hegység •  Dél-baranyai-dombság •  Zselic
Dunántúli-középhegység
Tátika-csoport •  Keszthelyi-fennsík •  Badacsony–Gulács-csoport •  Balaton-felvidék •  Vilonyai-hegyek •  Veszprém–Nagyvázsonyi-medence •  Kab-hegy–Agártető-csoport •  Sümeg–Tapolcai-hát •  Devecseri-Bakonyalja •  Öreg-Bakony •  Bakonyi-kismedencék •  Keleti-Bakony •  Veszprém–Devecseri-árok •  Pápai-Bakonyalja •  Pannonhalmi-dombság •  Súri-Bakonyalja
Vértes–Velencei-hegyvidék
Bársonyos •  Által-ér-völgy •  Móri-árok •  Vértes-fennsík •  Vértes peremvidéke •  Gánti-medence •  Zámolyi-medence •  Sörédi-hát •  Lovasberényi-hát •  Velencei-hegység
Gerecse •  Etyeki-dombság •  Zsámbéki-medence •  Budai-hegyek •  Tétényi-fennsík •  Budaörsi- és Budakeszi-medence •  Pilisi-hegyek •  Pilisi-medencék
Észak-magyarországi-
középhegység
Börzsöny
Kosdi-dombság •  Nézsa–Csővári-dombság •  Központi-Cserhát •  Galga-völgy •  Ecskendi-dombság •  Cserhátalja •  Terényi-dombság •  Szécsényi-dombság •  Karancs •  Litke–Etesi-dombság •  Gödöllői-dombság •  Monor–Irsai-dombság
Magas-Mátra •  Nyugati-Mátra •  Déli-Mátra •  Keleti-Mátraalja •  Nyugati-Mátraalja •  Mátralába •  Parád–Recski-medence
Bükk-fennsík •  Északi-Bükk •  Déli-Bükk •  Tárkányi-medence •  Egri-Bükkalja •  Miskolci-Bükkalja •  Tardonai-dombság •  Upponyi-hegység
Aggtelek–Rudabányai-hegyvidék
Aggteleki-hegység •  Alsó-hegy •  Rudabányai-hegység •  Szalonnai-hegység •  Bódva-völgy •  Tornai-dombság
Központi-Zemplén •  Abaúji-Hegyalja •  Tokaji-hegy •  Szerencsi-dombság •  Hegyalja •  Hegyköz •  Vitányi-rögök
Észak-magyarországi-medencék
Alsó-Ipoly-völgy •  Középső-Ipoly-völgy •  Nógrádi-medence •  Zagyva-völgy •  Medves-vidék •  Heves–Borsodi-dombság •  Tarna-völgy •  Ózd–Egercsehi-medence •  Pétervásárai-dombság •  Sajó-völgy •  Putnoki-dombság •  Szendrői-rögvidék •  Rakacai-völgymedence •  Cserehát •  Hernád-völgy •  Szerencsköz
Forrás: Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. ISBN 978-963-9545-29-8