Seychelle-szigeteki paradicsom-légyvadász
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Súlyosan veszélyeztetett       | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Terpsiphone corvina (Boddaert, 1783) | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Seychelle-szigeteki paradicsom-légyvadász témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Seychelle-szigeteki paradicsom-légyvadász témájú kategóriát. |
A Seychelle-szigeteki paradicsom-légyvadász (Terpsiphone corvina) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a császárlégykapó-félék (Monarchidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása
A Seychelle-szigetek területén, sűrű Calophyllum erdőkben honos. Ma már csak La Digue szigetén él.
Megjelenése
A hím testhossza 20 centiméter, ezen kívül van 2 közép faroktolla, amely elérheti a 30 centiméter hosszúságot. A tojó testhossza 16–18 centiméter beleértve a faroktollat is. A hím teljes teste fekete színű, mély kék ragyogással. A tojó testének felső része, szárnya, farka vöröses-barna színű. Teste alsó része halvány krémfehér. Lába, csőre kék színű.
Életmódja
A táplálékul szolgáló rovarokat repülés közben kapja el. Ezen kívül táplálkozik még pókokkal, lárvákkal.
Szaporodása
Ágakra épített, ovális tányér alakú fészke gallyakból, pálmarostból, pókhálóból épül.
Természetvédelmi helyzete
A fajt 1860-ban fedezték fel Praslin szigetén. Itt 1950-ben látták utoljára, azután a szigetről kipusztult. Korábbi elterjedési területének nagy részéről is kihalt mára, így Curieuse szigetéről 1906-ban és Félicité szigetéről 1936-ban. A faj egyedül La Digue szigetén maradt fenn. Itt a populáció mélypontján, 1970-ben alig 50 madár maradt fenn csupán. 1978-ra számukat 70 és 80 közötti egyedre becsülték. 1981-ben létrehozták a szigeten a „La Digue Veuve Special Reserve” természetvédelmi területet. Azóta a példányszám lassan emelkedik. 1988-ban 90 és 100 egyed közöttire, 1995-ben 150 és 200 egyed közöttire becsülték a populációt. A 2000-es évi madárszámláláskor 139 párt számoltak össze. A madarak utolsó mentsvárának számító védett terület nagyságát 2002-ben 21 hektárral megnövelték.
Ezzel párhuzamosan megkezdődtek a faj korábbi előfordulási helyét jelentő szigeteken a macskák és patkányok kiirtására irányuló programok Denis, Curieuse és Frégate szigetén. 2005-ben engedték szabadon az első madarakat a ragadozómentessé tett Denis szigeten.
A faj megritkulásának fő oka az élőhelyek elvesztése. Az erdőirtások miatt nagyon megfogyatkoztak a „Calophyllum” fajok és a belőlük álló erdők. További veszélyeztető tényezők a turizmus okozta zavarás, az elvadult macskák és patkányok okozta állománycsökkenés és a Seychelle-szigeteken őshonos Seychelle-szigeteki bülbül (Hypsipetes crassirostris) általi fészekrombolás. Korábban a húscélú vadászat is jelentős veszélyeztető tényező volt, de ez a veszélyforrás mára gyakorlatilag megszűnt.
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Seychellen-Paradiesschnäpper című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. szeptember 10.)
- Birdlife.org Archiválva 2009. január 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
További információk
- Képek az interneten a fajról
- Videó a fajról
- A madár hangja
Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
