Scheiber Hugó

Scheiber Hugó
Önarckép
Született	1873. szeptember 29.[1][2][3][4][5] Budapest[6]
Elhunyt	1950. március 7. (76 évesen)[1][2][3][4][5] Budapest[7]
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	festőművész
Sírhelye	Kozma utcai izraelita temető (11-31-26)
A Wikimédia Commons tartalmaz Scheiber Hugó témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Scheiber Hugó (Budapest, 1873. szeptember 29. – Budapest, 1950. március 7.)^[8] magyar festő. A 20. századi magyar avantgárd egyéni hangú, nemzetközileg is ismert képviselője, aki különösen rembrandti bőségben megfestett, ironikus látásmódot tükröző önarcképeivel írta bele magát a magyar képzőművészet történetébe.^[9]

Élete és munkássága

Scheiber Sándor és Dittersdorf Borbála fia. A festészeti alapokat édesapja, a bécsi Práter díszletfestője mellett sajátította el, majd 1890-ben ő is díszletfestőként kezdett dolgozni Budapesten. 1898 és 1900 között az Iparművészeti Főiskolán képezte magát, amelyet azonban nem végzett el. Autodidakta, ösztönös tehetség volt.

1914-ig az impresszionizmus és a plein air hatásáról árulkodó táj- és életképeket, valamint portrékat festett. Az 1910-es években stílusát a német expresszionizmus befolyásolta, így alakította ki új stilizált szín- és formavilágát. Barátságot kötött Herwarth Waldennel, akinek berlini galériája, a Der Sturm éveken át kiemelt helyet biztosított Scheiber műveinek. 1921-ben első – Kádár Bélával közös – kiállítását is a berlini galériában rendezte. Az 1920-as években a világ számos helyén szerepelt képeivel. 1924-et követően az évtized végéig minden évben legalább egyszer gyűjteményes tárlattal is jelentkezhetett, az első évben például Moholy-Nagy Lászlóval, 1928-ban pedig Kurt Schwittersszel közösen. Walden a galériával azonos nevű, s legalább akkora jelentőségű művészeti folyóiratában is gyakran közölte Scheiber műveinek reprodukcióit. A német sikerek mellett ebben az időben Angliában és Amerikában is felfigyeltek rajzaira és festményeire: Londonban és New Yorkban is kiállításai nyíltak, utóbbi városban 1926-ban részt vett a Brooklyn Museum Modern Art című tárlatán, melynek jelentős szerepe volt az európai izmusok amerikai bemutatásában. 1930-ban Bécsben rendezett tárlatot. 1933-ban Filippo Tommaso Marinetti meghívására a futuristák római kiállításán is részt vett. Az 1930-as években már az art déco stílusa hatott művészetére, munkáival a modern, nagyvárosi élet esszenciáját ragadta meg.

Az állandó egzisztenciális gondokkal küszködő Scheiber bámulatosan termékeny művész volt, a leginkább temperával, akvarellel, papírra és kartonra festett műveinek számát a szakértők tízezer körülire becsülik, amelyek közül ma mintegy ezerötszázat ismernek. Rengeteg alkotása viszont máig lappang.

A gettó, a zsidóüldözés megviselte az egészségét.^[10] Amikor 1949-ben az újonnan alakult Képzőművész Szövetség nem érdemesítette arra, hogy a tagjuk lehessen, lelkileg összeomlott. Visszavonult, s alkotókedve is elapadt. Halálát dülmirigy-túltengés, húgyvérűség okozta.

Mai értékelése

Scheiber Hugó a magyar avantgárd népszerű képviselője.^[11]

Életművének csúcsait kitűnő portréi (leginkább is kegyetlenül őszinte önarcképei) jelentik. A nagyvárosi élet, az urbánus lét forgatagát, fülledt atmoszféráját megelevenítő kompozíciói pedig valósággal kordokumentumok.^[12] Műveiben szinte képi kifejezésmódot nyer a dzsessz; bepillantást enged az éjszakai szórakozóhelyek, kabarék, dizőzök világába.^[13]

„Scheiber egy ikonikus figura volt az 1920-as, 30-as évek Budapestjén. Kortársai azt mondták, hogy ugyanúgy hozzá tartozik a városképhez, mint a Lánchíd vagy az Operaház. Mindenki ismerte őt.” – állítja monográfusa, Molnos Péter a Scheiber Hugó munkáinak szentelt könyvében.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy bár Scheiber Hugó az aukciókon rendkívül jól teljesít, nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is, munkásságával kapcsolatban a kritika nem igazán egységes. Többséginek mondható az a vélemény, hogy a festő legendásan könnyű kézzel megfestett oeuvre-jében egyaránt találhatók rutinból összecsapott, gyatra festmények és remekművek is.^[14]

P. Szűcs Julianna művészettörténész szerint Rejtő Jenő és Scheiber Hugó alkotói módszerében rokonvonások fedezhetőek fel. "Mindketten talmi anyaggal, olcsó témával, közönséges technikával ejtették foglyul a felszínesen polgárosodó, gyorsan civilizált és a tradicionális kultúrára fittyet hányó közönséget. Mindketten ezerszámra ontottak bóvlit, de álruhás remekműveket is."^[15]

Galéria

• 
  Önarckép
• 
  Jazzband
• 
  Táncosnő
• 
  Karnevál
• 
  Kánkán
• 
  Falusi látkép
• 
  Önarckép
• 
  A karmester
• 
  Scheiber Hugó sírja a Kozma utcai zsidó temetőben

Irodalom

• A Storm in Europe: Béla Kádar, Hugó Scheiber and Der Sturm in Berlin (Ben Uri Gallery, The London Museum of Art, 2003), ISBN 978-0900157028
• Georges Darany & Ernest Schmidt, Hugó Scheiber: Leben und Werk (Edition Inter Art Galerie, 1982)
• Le Guidargus de la peinture (G. Schurr: Editions de l’amateur, Paris, 2000)^{[halott link]}
• Haulish Lenke, Hugó Scheiber (Serpento, Budapest, 1955), ISBN 978-963-8551900^[16]

Jegyzetek

További információk

• A Kieselbach Galéria honlapján
• Irodalmi Rádió
• "Nekem szülőhazám..." Magyar zsidó festők kiállítása a Budapest Galériában. Zsidó Nyári Fesztivál, 2000. augusztus 27–szeptember 3. Kádár Béla, Scheiber Hugó, Schönberger Armand; BZSH Idegenforgalmi és Kulturális Központ, Bp., 2000
• Molnos Péter: Scheiber Hugó. Festészet a jazz ritmusában; Kieselbach, Bp., 2014