Rozsdás vanga
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Schetba rufa (Linnaeus, 1766) | ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Rozsdás vanga témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Rozsdás vanga témájú kategóriát. |
A rozsdás vanga (Schetba rufa) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a vangagébicsfélék (Vangidae) családjába tartozó Schetba nem egyetlen faja.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1766-ban, a Lanius nembe Lanius rufus néven.[3]
Alfajai
- Schetba rufa occidentalis Delacour, 1931
- Schetba rufa rufa (Linnaeus, 1766)[2]
Előfordulása
Madagaszkár területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi száraz erdők, valamint síkvidéki és hegyi esőerdők. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 20 centiméter.[5] Szárnyai barnák, feje és torka sötétkék, testalja fehér színű.
Életmódja
Rovarokkal és kisebb gyíkokkal táplálkozik, melyeket zömmel az esőerdő talaján fog meg. Gyakran hosszan várakozik egy ágon ülve, hogy elé kerüljön egy rovar, majd lecsap.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ismeretlen. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. július 2.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. július 2.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2020. július 2.)
- ↑ A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. július 1.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. július 1.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. július 2.)
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
További információk
- Képek az interneten a fajról
- Xeno-canto.org - elterjedése
Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
