Radimó

Radimó (Radimov)
A római katolikus templom.
A római katolikus templom.
Radimó címere
Radimó címere
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNagyszombati
JárásSzakolcai
Rangközség
Első írásos említés1392
PolgármesterJán Provazník
Irányítószám908 47
Körzethívószám034
Forgalmi rendszámSI
Népesség
Teljes népesség535 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség45 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság256 m
Terület12,92 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 45′, k. h. 17° 12′48.75, 17.248.750000°N 17.200000°EKoordináták: é. sz. 48° 45′, k. h. 17° 12′48.75, 17.248.750000°N 17.200000°E
Radimó weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Radimó témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Radimó (szlovákul Radimov) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerület Szakolcai járásában.

Fekvése

Szakolcától 10 km-re délnyugatra található.

Története

A régészeti leletek tanúsága szerint területén a történelem előtti időkben a hallstatti kultúra embere élt. A római korban barbár település volt a területén.

A magyar állam megalakulása után a község területe a holicsi királyi uradalom része volt. A település első írásos említése 1392-ből származik, amikor Luxemburgi Zsigmond az uradalmat a lengyel származású Stíbor vajdának adja. 1437-ben a Slik, 1444-ben a Pongrácz család birtoka. 1506-ban a Czobor család szerezte meg, akik 1736-ig birtokolták, ezután a holicsi uradalmat Mária Terézia férje, Lotaringiai Ferenc herceg vásárolta meg. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, kender termesztéssel foglalkoztak. A falunak két vizimalma volt. 1715-ben 21 jobbágy és 12 zsellér háztartása adózott. 1752-ben 62 család lakta, 1787-ben 104 házában 569 lakos élt.

Vályi András szerint „RADIMO. Tót falu Nyitra Vármegyében, földes Ura a’ F. Tsászár, lakosai katolikusok, fekszik Unyimhoz közel, mellynek filiája, határja jeles, első osztálybéli.”[2]

A napóleoni háborúkat követően a lakosság száma visszaesett. 1828-ban 69 háza és 483 lakosa volt. 1831-ben kolerajárvány pusztított. A járvány a porosz-osztrák háború idején, 1866-ban újra támadt. Ebben az időben nagy tűzvész is sújtotta a községet, 1898-ban újabb nagy tűzvész tört ki.

Fényes Elek szerint „Radimo, tót falu, Nyitra vmegyében, Egbellhez északra egy órányira: 429 kath., 18 zsidó lak., juhtartással, s kender-termesztéssel. F. u. ő cs. k. felsége. Ut. p. Holics.”[3]

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Szakolcai járásához tartozott.

Népessége

1910-ben 774, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 579 lakosából 563 szlovák volt.

2011-ben 580 lakosából 553 szlovák.

Nevezetességei

A falu régi gótikus temploma nem maradt fenn. Szent Zsuzsanna vértanú tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1729 és 1734 között épült. Orgonáját 1890-ben építették. Régi nagyharangját 1916-ban háborús célokra vették igénybe.

Külső hivatkozások

  • Hivatalos oldal
  • Községinfó
  • Radimó Szlovákia térképén
  • E-obce.sk

Jegyzetek

  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
Sablon:Szakolcai járás
  • m
  • v
  • sz
A Szakolcai járás települései
Szakolca (Skalica)
Egbell (Gbely) · Farkashelyvidovány (Dubovce) · Felsőlopassó (Lopašov) · Felsőrados (Radošovce) · Gázlós (Brodské) · Holics (Holíč) · Horvátberek (Mokrý Háj) · Kátó (Kátov) · Kisdiós (Oreské) · Kiskovalló (Koválovec) · Kispetrős (Prietržka) · Kopcsány (Kopčany) · Letenőc (Letničie) · Nagyúny (Unín) · Péterlak (Petrova Ves) · Radimó (Radimov) · Szentistváncoborfalva (Popudinské Močidľany) · Sziklabánya (Chropov) · Tövisfalva (Trnovec) · Várköz (Vrádište)