Peniocereus
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Peniocereus serpentinus | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Peniocereus témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Peniocereus témájú kategóriát. |
A Peniocereus nemzetségbe Közép-Amerika és Észak-Amerika arid területein elterjedt, karcsú hajtású kaktuszok tartoznak. Éjjel nyíló fehér virágai után angolszász nyelvterületen ’night blooming cereus’ néven ismert, amely névvel – hasonló megjelenésű virágai után – az Epiphyllum oxypetalum levélkaktuszt is illetik néha.
Jellemzői
Bokros termetű, felegyenesedő vagy elfekvő, alacsony törzsű növények, gyakran megvastagodott, gumós gyökerekkel. Hajtásai egy vagy két megjelenési formájúak (dimorf), vékonyak, elágazók, bordái változatos megjelenésűek, többé-kevésbé hengeresek. 3-20 bordájának az elén változó távolságban fejlődő areoláin hosszú hegyes, vagy apró tövisek fejlődnek. Virágaik éjjel (vagy ritkábban nappal) nyílók, hosszú tölcséresek, a tölcsér szőrökkel vagy tövisekkel fedett. Termése tojásdad, csúcsán az elszáradt virágmaradvánnyal. Lehulló tövisek borítják.
Elterjedése
Costa Rica, Guatemala, Mexikó, Honduras, Nicaragua, Amerikai Egyesült Államok, El Salvador.
Rokonsági viszonyok és fajok
A jelenlegi kutatási adatok szerint a nemzetség számos kisebb csoportra tagolódik, melyeket a jelenleg elfogadott rendszer alnemzetségekként kezel, azonban a molekuláris genetikai adatok alapján elképzelhető, hogy az egyes alnemzetségek nem kapcsolódnak szoros rokonsággal egymáshoz. A rokonsági viszonyok köztük, illetve a Pachycereeae tribusz II. és IV. kládja között további kutatásokat igényel még. A Pseudoacanthocereus almenzetség (Sánchez-Mejorada, 1974; nem tévesztendő össze a Pseudoacanthocereus nemzetséggel) néhány fajánál a szárak dimorfikus fejlődése figyelhető meg, így a növények mind hosszú, kevés bordájú karcsú hajtásokat, mind rövid, sűrűn areolákkal fedett, széles bordájú vagy lapított szárakat is fejleszt. A hosszú karcsú hajtásokon fejlődnek a virágok valamint a rövidebb hajtások, melyek hajtáscsúcsa revertálhat a hosszú növekedési formába. A szaknyelv néha mint juvenil és adult hajtásokat különíti el ezeket. Szekvencia-adatok vizsgálatai alapján (Arias et al. 2005) a Pseudoacanthocereus subgenus fajai szorosabb rokonságban állnak az Acanthocereus, a Strophocactus és a Hylocereeae tibusz fajaival, mint a nemzetség többi fajával, melyek inkább a Pachycereus-fajcsoporttal mutatnak szorosabb rokonságot.
Csoportok
Nyctocereus subgenus:
- Peniocereus chiapensis Gómez-Hinostroza & Hernández in Rev. Mex. Biol. 76(2):131’ (2005)
- Peniocereus guatemalensis (Britton & Rose) Hunt in Cact. Sys. Int. 21:14’ (2005)
- Peniocereus hirschtianus (K. Schumann) Hunt in Bradleya 9:90’ (1991)
- Peniocereus oaxacensis (Britton & Rose) Hunt in Bradleya 9:90’ (1991)
- Peniocereus serpentinus (Lag. & Rod.) Taylor in Bradleya 5:93’ (1987)
Neoevansia subgenus:
- Peniocereus lazaro-cardenasii (Cont.) Hunt in Bradleya 9:90’ (1991)
- Peniocereus striatus (Bge. T.) Buxbaum in Die Kakteen (Lieferungen) 62:? (1975)
- Peniocereus zopilotensis (Meyer) Buxbaum in Die Kakteen (Lieferungen) 62:? (1975)
Cullmannia subgenus:
- Peniocereus viperinus (Weber & Roland-Gosserin) Kreuzinger in Verzeuchniss 18 (1935)
Pseudoacanthocereus subgenus:
- Peniocereus castellae Sánchez-Mejodara in Cact. Succ. Mex. 19:12’ (1974)
- Peniocereus ciuxmalensis Sánchez-Mejodara in Cact. Succ. Mex. 18:91’ (1973)
- Peniocereus fosterianus Cutak in Cact. Succ. J. Am. 18:23’ (1946)
- Peniocereus macdougallii Cutak in Cact. Succ. J. Am. 19:83-87’ (1947)
- Peniocereus maculatus (Weingarten) Cutak in Cact. Succ. J. Am. 23:76’ (1951)
- Peniocereus occidentalis Bravo in Cact. Succ. Mex. 8:80’ (1963)
- Peniocereus rosei Gómez-Ortega in Rev. Mex. Biol. 6:5’ (1926)
- Peniocereus tepalcatepecanus Sánchez-Mejodara in Cact. Succ. Mex. 19:14’ (1974)
Peniocereus subgenus:
- Peniocereus greggii (Engelmann) Britton & Rose in Cact. US Nat. Hort. 12:428’ (1909)
- Peniocereus johnstonii Britton & Rose in J. Was. Acad. Sci. 12:329’ (1922)
- Peniocereus marianus (Gent.) Sánchez-Mejodara in Cact. Succ. Mex. 7:85’ (1962)
Források
- Hunt D.R. et al. (2006): The new cactus lexikon. DH Books, Miborn Port, England. ISBN 0-9538134-5-2
- Arias S. et al. (2005): Phylogenetic relationships in Peniocereus (Cactaceae) inferred from plastid DNA sequence data. J Plant Res 118. pp. 317–328
- Anderson H.F. et al. (2001): The cactus family. Timber Press, Portland, Oregon, USA. ISBN 0-8819249-8-9
Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
