Mesterszállás

Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!

Mesterszállás
A római katolikus templom a kálvária részletével
Mesterszállás címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Alföld
Vármegye	Jász-Nagykun-Szolnok
Járás	Mezőtúri
Jogállás	község
Polgármester	Kiss Gábor (független)[1]
Irányítószám	5452
Körzethívószám	56
Népesség
Teljes népesség	618 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	15,73 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	42,92 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 57′, k. h. 20° 26′46.95, 20.43333333333346.950000°N 20.433333°EKoordináták: é. sz. 46° 57′, k. h. 20° 26′46.95, 20.43333333333346.950000°N 20.433333°E
Mesterszállás Pozíció Jász-Nagykun-Szolnok vármegye térképén
Mesterszállás weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Mesterszállás témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Mesterszállás község Jász-Nagykun-Szolnok vármegye Mezőtúri járásában.

Fekvése

Mesterszállás község Jász-Nagykun-Szolnok vármegye déli részén, Békés vármegye határában fekszik. Alacsony, csaknem tökéletesen sík területe a szabályozás előtt hatalmas ártér volt, melyen összefolyt a Berettyó és a Körös árvize és jellegzetes folyami üledéket hagyott maga után. A szabályozás idején a Körös zegzugos és a Tiszától csak méreteiben különböző kanyarulatait átvágták, áradásait pedig gátakkal a kanyarulatok zugaira korlátozták.

Megközelítése

Mesterszállás zsáktelepülés, így lakott területe közúton csak a 4627-es útból Öcsöd és Mezőhék határszélén keletnek kiágazó 46 161-es számú mellékúton érhető el.

Története

A község neve először az 1524. évi összeírásban található, amikor Kolbázszékhez tartozó kunszállás volt. 1533-ban királyi birtok. Ugyanez év (dec. elején) János király Czibak Imre váradi püspökkel a Szent Koronát magukkal hozva, itt szállt meg, azután Tisza-Varsán felé folytatták útjukat. A község középnagyságú helység lehetett, mert az 1549. évi rovásos adóösszeírás szerint 12 kapu után 13 forint és 20 dénárt fizetett adóul. 1552-ben Egerhez adózott, míg 1558-ban a megye intézkedésére Gyula várához csatolták, ahova 12 forint hadisegélyt fizetett. Továbbra is a királyi korona javadalma maradt, az 1559. évi összeírás szerint jövedelmét Gyula várának kormányzója kezelte. Gazdagsága emelkedett, mert mint királyi birtok 16 kapu után adózott 17 forintot és 60 dénárt. 1566-ban ismét Kolbázszékhez tartozott és az itt lakó kunok a szomszéd birtokokat háborgatták. A nádor ekkor szigorúan megfedte őket. A kun telepek gyarapodtak, mert 1570-ben az akkori rovásos összeírás szerint 14 forint adót fizetett mind külön kunkapitányság, akkor 64 egész telkes lakosa és egy elhagyott telke volt. Tegzes pénzül 36 forintot fizetett. 1567-ben Ungnad Kristóf birtoka, kinek Rátz István és Pettke István nevű tisztjei 1570-ben az egész környéket sanyargatták. Elvittek 80 ökröt és 50 forintot a gyér lakosságtól. 1593-ban a török felégette a községet. Később a jászberényi török katonaság kapta zsold fejében, akik a megmaradt lakosságot egy évre felmentették az adófizetés alól. Mindamellett lassan elnéptelenedett. 1616-ban, sőt még 1629-ben is mint elpusztult helység szerepel az összeírásokban.

A Rákóczi-féle szabadságharc alatt a labanc-rác csapatok megsarcolták a lakosságot. 1719-ben nagyobb számú telepes jött a községbe.

1897-ig pusztaként Kunszentmártonhoz tartozott. A belügyminiszter 1896-ban engedélyezte önálló nagyközséggé alakulását,^[3] ami 1897. július 1-jén történt meg.^[4] Az új községet Jász-Nagykun-Szolnok vármegye törvényhatósági bizottsága a miniszter által jóváhagyott határozatával a Tiszai alsó járásba osztotta be.^[5]

Közélete

Polgármesterei

• 1990–1994: Molnár Mihály (független)^[6]
• 1994–1998: Molnár Mihály (független)^[7]
• 1998–2002: Molnár Mihály (független)^[8]
• 2002–2006: Kiss Gábor (független)^[9]
• 2006–2010: Kiss Gábor (független)^[10]
• 2010–2014: Kiss Gábor (független)^[11]
• 2014–2019: Kiss Gábor (független)^[12]
• 2019–2024: Kiss Gábor (független)^[1]
• 2024–től : Molnár Sándor ( független)

Népesség

A település népességének változása:

2001-ben a település lakosságának 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát.^[13]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 89,7%-a magyarnak, 0,7% németnek, 0,3% románnak mondta magát (10,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 62,8%, református 8,5%, evangélikus 1,2%, felekezeten kívüli 12,4% (14,3% nem nyilatkozott).^[14]

2022-ben a lakosság 92,1%-a vallotta magát magyarnak, 0,5% németnek, 0,5% szlováknak, 0,2% románnak, 1,4% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 40% volt római katolikus, 8,7% református, 0,6% evangélikus, 0,3% görög katolikus, 0,2% ortodox, 0,9% egyéb keresztény, 0,5% egyéb katolikus, 12,8% felekezeten kívüli (36% nem válaszolt).^[15]

Nevezetességei

A Fekete halmon álló Bíró Kereszt (1806.) és a Római Katolikus Templom, melynek titulusa Rózsafűzér Királynője, búcsúját azonban a felszentelés ( 1895. szeptember 8.) évfordulóján szeptember 8-án, Kisasszony napon tartják. , Fekete halom, Alsómesterszállás.

A községi parkban áll a honfoglalás millecentenáriuma és a községgé válás 100. évfordulójára 1996-ban állított emlékmű, Talamasz Lajos szobrászművész alkotása, továbbá a Táncsics Mg. Tsz. Székely-kapuja.

Jegyzetek

További információk

• Mesterszállás az utazom.com honlapján
• Mesterszállás a terkepcentrum.hu-n Archiválva 2007. november 17-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Kovács János: Keresztek Mesterszálláson