Lumnitzer-szegfű

 Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.
Lumnitzer-szegfű
Természetvédelmi státusz
Adathiányos
Magyarországon fokozottan védett
Természetvédelmi érték: 100 000 Ft[1]
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales)
Család: Szegfűfélék (Caryophyllaceae)
Nemzetség-
csoport: 		Caryophylleae
Nemzetség: Szegfű (Dianthus)
Faj: Dianthus plumarius
Tudományos név
Dianthus plumarius subsp. lumnitzeri
(Wiesb.) Domin
Szinonimák
  • Dianthus hungaricus subsp. lumnitzeri (Wiesb.) Holub
  • Dianthus lumnitzeri Wiesb.
  • Dianthus lumnitzeri subsp. palaviensis (Novák) Dostál
  • Dianthus moravicus Kovanda
  • Dianthus plumarius f. palaviensis Novák
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Lumnitzer-szegfű témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Lumnitzer-szegfű témájú médiaállományokat és Lumnitzer-szegfű témájú kategóriát.

A Lumnitzer-szegfű (Dianthus plumarius subsp. lumnitzeri) a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjébe, ezen belül a szegfűfélék (Caryophyllaceae) családjába tartozó Dianthus plumarius egyik alfaja.

Magyarországon védelem alatt áll.

Élőhelye

Mészkedvelő mészkő-, dolomit-, bazaltsziklagyepek faja. Előfordulása a Budai-hegység, Pilis, Bakony, Balaton-felvidék, valamint a Keszthelyi-fennsík.[2]

Leírása

Lazán gyepes, 15-20 centiméter magas, illatos virágú évelő. A meddő hajtások levelei 2-3 centiméter hosszúak, 1-2 milliméter szélesek, szürkészöldek vagy szürkék. A levelek szálasak, puha tapintásúak, hirtelen csúcsba keskenyedők, élük érdes. A szár négyszögletes, 3-5 (néha több) pár levelű, 1-3 virágú. A szirom fehér, körülbelül a feléig sallangos, hosszú rojtú. A csésze 20-30 milliméter hosszú és körülbelül 4 milliméter széles. A csésze pikkelyei zöldek vagy piroslók, a csésze harmadáig vagy negyedéig érnek. Július-szeptember között virágzik.

A hazai fehér szegfüvek meghatározása sokszor nem könnyű feladat, rendszertani helyük, morfológiájuk további kutatásokat igényel.

Sablon:Védett növények felhasználása
  • m
  • v
  • sz
Védett növények felhasználása
Védett növények felhasználása engedélyhez kötött!
Idézet az 1996. évi LIII., a természet védelméről szóló törvény 42. §-ából:
(3) Igazgatóság engedélye szükséges védett, illetve – ha nemzetközi egyezmény másként nem rendelkezik – nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó növényfaj:
a) egyedének, virágának, termésének vagy szaporításra alkalmas szervének gyűjtéséhez;
b) egyedének birtokban tartásához, adásvételéhez, cseréjéhez;
...
e) egyedének betelepítéséhez, visszatelepítéséhez, kertekbe, botanikus kertekbe történő telepítéséhez, termesztésbe vonásához;
...

Jegyzetek

  1. ↑ A vidékfejlesztési miniszter 100/2012. (IX. 28.) VM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 128. sz. (2012. szeptember 28.) 20903–21019. o.
  2. ↑ A Gyötrős-tető (Keszthelyi-hegység) védett növényei. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 21.)

Források

  • Magyarország védett növényei (Szerk: Farkas Sándor) Mezőgazda Kiadó, ISBN 963-9239-13-5, 1999.
  • http://www.theplantlist.org/tpl/record/kew-2764714
Taxonazonosítók
  • Biológia Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap