Leninszk-Kuznyeckij

Leninszk-Kuznyeckij (Ленинск-Кузнецкий)
Leninszk-Kuznyeckij címere Leninszk-Kuznyeckij zászlaja
Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Kemerovói terület
Irányítószám	652500
Körzethívószám	38456
Népesség
Teljes népesség	20 000 fő (1926) 39 100 fő (1931)[1] 83 000 fő (1939) 119 000 fő (1956) 132 156 fő (1959) 140 000 fő (1962)[1] 138 000 fő (1967)[1] 127 747 fő (1970) 129 000 fő (1973)[1] 130 000 fő (1975)[2] 130 000 fő (1976) 132 124 fő (1979) 134 000 fő (1982)[3] 135 000 fő (1986) 169 000 fő (1987) 165 487 fő (1989) 125 000 fő (1990)[4] 133 000 fő (1991) 132 000 fő (1992) 132 000 fő (1993) 131 000 fő (1994) 120 000 fő (1995) 119 000 fő (1996) 118 000 fő (1997) 116 000 fő (1998) 115 600 fő (1999) 113 800 fő (2000) 111 600 fő (2001) 112 253 fő (2002) 112 300 fő (2003)[1] 110 400 fő (2004) 109 300 fő (2005) 107 800 fő (2006) 106 400 fő (2007) 105 400 fő (2008) 104 829 fő (2009) 101 666 fő (2010) 101 491 fő (2011)[5] 100 458 fő (2012) 99 689 fő (2013) 99 298 fő (2014) 98 667 fő (2015) 97 666 fő (2016) 96 921 fő (2017) 96 139 fő (2018) 95 279 fő (2019) 94 398 fő (2020) 92 244 fő (2021)
Földrajzi adatok
Időzóna	UTC+7
Elhelyezkedése
Leninszk-Kuznyeckij Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 54° 39′, k. h. 86° 10′54.65, 86.16666666666754.650000°N 86.166667°EKoordináták: é. sz. 54° 39′, k. h. 86° 10′54.65, 86.16666666666754.650000°N 86.166667°E
Leninszk-Kuznyeckij Pozíció a Kemerovói terület térképén
Leninszk-Kuznyeckij weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Leninszk-Kuznyeckij témájú médiaállományokat.

Leninszk-Kuznyeckij (oroszul: Ленинск-Кузнецкий) város Oroszország Kemerovói területén, a Leninszk-kuznyeckiji járás székhelye. Régi neve 1922-ig Kolcsugino.

Népessége: 101 666 fő (a 2010. évi népszámláláskor).^[6]

Elhelyezkedése

A Kuznyecki-medence központi részén, Kemerovo területi székhelytől délre, az Inya (az Ob mellékfolyója) felső folyásának partján helyezkedik el. Vasútállomás a Jurga–Novokuznyeck vonalon. Autópálya köti össze a terület két nagyvárosával: észak felé Kemerovóval, dél felé Novokuznyeckkel.

Története, gazdasága

Kolcsugino falu nevét egy 1760 körül kelt iratban említik először. A közelében található szénlelőhelyen 1883-ban kisebb bányát nyitottak. Jurgából, a transzszibériai vasútvonal állomásától idáig vasútvonal épült, melyen 1915-ben indult meg a forgalom. A települést 1922-ben Leninónak nevezték el. 1925-ben várossá nyilvánították, akkor kapta mai nevét, 1926-ban járási székhely lett. A második világháború idején több nagy gyár berendezését az európai országrészből ide evakuáltak, az iskolákat hadikórházzá alakították. 1950 után új bányákat nyitottak, főként a város déli részén, Poliszajevóban, mely 1989-ben kivált Leninszk-Kuznyeckből és önálló város lett.

A város a Kuznyecki-medence egyik nehézipari és szénbányászati központja. A szovjet időszakban változatos iparral rendelkezett. A régió egyik nagy bányagépgyártó vállalata, a Krasznij oktyabr ('vörös október') 1941-ben alakult. Ekkor evakuálták a harkovi gyár berendezéseit Leninszk-Kuznyeckijbe, és rögtön megszervezték a fegyvergyártást a front számára. A háború után az üzemet átállították bányagépek, bányászati berendezések gyártására. Az egykori nagyvállalat maradéka az 1990-es évek válságán egy német cég segítségével jutott túl, majd a 2000-es években kétszer is a megszűnés határára került.^[7]

Az izzólámpagyártás alapjait a nyugati országrészből 1942-ben evakuált berendezésekkel teremtették meg a városban. 1943-tól katonai optikai eszközökhöz optikai üveget állítottak elő. A háborús évek után szervezték meg a gyárban a lámpagyártást. Az izzólámpák kibocsátását 1950-ben kezdték meg, később már világítótesteket is készítettek. A Szovjetunió felbomlását követő válságos helyzetben a gyár egy ideig még kitartott, de 2002-ben csődbe jutott és 2004-ben végleg bezárt.^[8]

A városi textilkombinátot 1965-ben kezdték építeni, hogy a bányászcsaládok asszonyainak munkát biztosítsanak. 1972-ben adták át, fénykorában többezer dolgozója volt. A vállalat és a gyár 1993-ban gazdasági társasággá alakult, 2003-ban szintén megszűnt.^[9][10]

Jegyzetek

Források

• Goroda Rossii (orosz nyelven). Moszkva: Izdatyelsztvo Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija. ISBN 5 85270 026 6 (1994) 
• Ленинск-Кузнецкий Archiválva 2021. július 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (histrf.ru, hozzáférés: 2020-11-26)
• Ленинск-Кузнецкий (mojgorod.ru)