Kurta baing
 | ||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Rajz a halról | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 10 000 Ft | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Leucaspius delineatus (Heckel, 1843) | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kurta baing témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Kurta baing témájú médiaállományokat és Kurta baing témájú kategóriát. |
A kurta baing (Leucaspius delineatus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj.
A Leucaspius halnem egyetlen faja.
Első leírója Johann Jakob Heckel, állítólag Lemberg halpiacán fedezte fel. A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján.[1] Magyarországon védett és a természetvédelmi értéke: 10 000 forint.[2] Gazdasági jelentősége azonban nincs, Európában ma már ritkának számít.[3]
Előfordulása
A kurta baing kisebb állóvizek, levezetőárkok, lassú folyású patakok lakója, amelyekben apró mérete miatt gyakran észrevétlen marad. Állományának nagysága ugyanabban a vízben is szélsőséges változásokat mutat. Egyik évről a másikra tömegessé válhat, majd esetleg hirtelen eltűnik. Megtalálható a Rajna és a Duna vízgyűjtő területétől egészen az Urálig és a Kaszpi-tengerig.[4][5][6]
Az előfordulását tekintve egyik legelterjedtebb édesvízi halfajnak tekinthető. Magyarországon 1897-ben Mocsáry Sándor fedezte fel a Sebes-Körösben.[7]
Hasonló fajok
Több pontyféle ivadékával is könnyen összetéveszthető, mivel azok fiatal példányain az oldalvonaluk gyakran nem látszik végig. A legjobban hozzá hasonlító faj a szélhajtó küsz (Alburnus alburnus), melynek teste oldalról lapítottabb és anális úszójában 16-20 sugár van. A balin (Aspius aspius) száján lévő hasítéka enyhén fölfelé irányul és szájszöglete viszont a szeme alá ér. A garda (Pelecus cultratus) szája hasonló állású, de nagy mellúszója eléri a hasúszó tövét és oldalvonala teljes.[6]
Megjelenése
A hal teste erősen nyújtott orsó alakú, oldalról enyhén lapított. Nagy, ezüstösen csillogó pikkelyei (44-48 egy hosszanti sorban) könnyen leválnak. Orra rövid és tompa, szájnyílása kicsi, felső állású, az alsó állkapocs hegyi része a felső állkapocs sekély mélyedésébe illik, de szájszeglete nem éri el a szem vonalát. Oldalvonala nem teljes, hiszen 7-12 pikkelyre terjed ki. Hátúszója 10-11, farok alatti úszója 14-20 sugarú; a has alsó segélye a has úszók és a farok alatti úszó között ék alakú. Garatfogai egy - vagy kétsorosak, 5-4. Kék színű, hosszanti csíkjai jól láthatóak a farok részén. Barnástól az olajzöldesig változik hátszíne, oldalai élénk ezüstös csillogásúak kék árnyalattal, has oldala átvált fehéresre. A legkisebb magyarországi pontyféle testhossza 6 centiméter, a nőstények elérhetik a 9 centimétert, mert valamivel nagyobbak a hímeknél.[4][6] 36-42 csigolyája van.
Életmódja
Apró termetű rajhal, amely főként a parti részek sűrű növényzetében, a felszínhez közeli vízréteg lakója. Táplálékát csapatokba verődve gyűjti, állati és növényi eredetűeket is fogyaszt, azonban étrendjét leginkább plankton és repülő rovarok lárvái jelentik.[4][5]
Szaporodása
Az időjárás viszontagságait jól tűri, a népi hagyomány szerint az iszapból is kikel.[3] Április és július között ívik. Körülbelül 1 milliméter átmérőjű ikráit a nőstény rövid tojócsövével kör alakú vagy spirális szalagban gyöngysorszerűen vízinövények szárára, levelére, vagy vízbe hullott levelekre, ágdarabokra ragasztja. Kisszámú 100-150 darab ikrát rak. Párosával ívó halfaj, a pontyfélék körében alacsony ikraszámát úgy ellensúlyozza, hogy az ivadék kikeléséig (9-12 nap) a hím őrzi azokat. Ilyenkor a fejével az ikrákat hordozó fűszálat, hínárt bökdösi, oxigéndús vizet hajtva az ikrákra. Egyévesen válik ivaréretté.[4][5][8]
Képek
A képeken mutatják, hogy apró termetű rajhal továbbá azt is, hogy a partközeli vízréteg az otthona.
-
Jégmadár és a zsákmány -
Kézben tartva -
A vízinövény szárára ragasztott ikrái -
Iszapban ragadt csapatai
Jegyzetek
- ↑ A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. szeptember 26.)
- ↑ Greenfo védett fajok. (Hozzáférés: 2009. október 26.)[halott link]
- ↑ a b kaloistvan.atw.hu. [2013. január 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 26.)
- ↑ a b c d Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8
- ↑ a b c Baingok (Leucaspius Heck.). Brehm: Az állatok világa. (Hozzáférés: 2010. június 6.)
- ↑ a b c Kurta baing – Leucaspius delineatus (Heckel, 1873). Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. (Hozzáférés: 2010. szeptember 26.)
- ↑ A kurta baing Leucaspius delineatus. tomolyka.freeweb.hu. [2009. augusztus 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 26.)
- ↑ Dr. Györe Károly: Kurta baing - Leucaspius delineatus Heckel, 1843. Magyarország természetesvízi halai. HAKI. [2014. április 29-i dátummal az baing eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 26.)
További információk
- Herman Ottó: A KURTA BAING.Leucaspius abruptus, HECKEL. A magyar halászat könyve.. Magyar Elektronikus Könyvtár. (Hozzáférés: 2010. szeptember 26.)
- Kurta baing (Leucaspius delineatus). védettfajok.hu. (Hozzáférés: 2010. június 6.)[halott link]
- Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8
- Leucaspius delineatus (Heckel, 1843) FishBase
- Kottelat, M., 1997. European freshwater fishes. Biologia 52, Suppl. 5:1-271.
- Leucaspius FishBase
Internetes leírások a kurta baingról
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. szeptember 26.)
- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2010. szeptember 26.)
- Belica Leucaspius delineatus (Heckel, 1843) (angol nyelven). BioLiB.cz. (Hozzáférés: 2010. szeptember 26.)
- Leucaspius delineatus (Heckel, 1843) (cseh nyelven). AQUATAB. (Hozzáférés: 2010. szeptember 26.)
- Leucaspius delineatus (angol nyelven). NCBI. (Hozzáférés: 2012. május 18.)
- Moderlieschen (Leucaspius delineatus) (német nyelven). Natur-Lexikon.com. [2012. május 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 18.)
A halak portálja • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
