Koboldmakifélék
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Fülöp-szigeteki koboldmakik (Tarsius syrichta) | ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Típusfaj | ||||||||||||||||||||||
| ''Tarsius tarsier'' Erxleben, 1777 | ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Koboldmakifélék témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Koboldmakifélék témájú médiaállományokat és Koboldmakifélék témájú kategóriát. |
A koboldmakifélék (Tarsiidae) családjába egyetlen nem tartozik, a koboldmaki (Tarsius). Egyfajta sajátos, átmeneti helyet foglalnak el a félmajmok és a majmok között: megjelenésük és életmódjuk inkább a félmajmokra, hallószervük felépítése és vérszérumuk inkább a majmokéra emlékeztet. Latin nevüket meghosszabbodott lábtőcsontjukról (tarsus) kapták; ez, valamint az összenőtt síp- és szárkapocscsont teszi lehetővé, hogy nagyokat ugorjanak.
Elterjedésük, élőhelyük
A délkelet-ázsiai szigetek dzsungeleiben élnek a Fülöp-szigetektől Dél-Szumátráig, a tengerszinttől 1200 m magasságig.
Megjelenésük
Magyar nevüket az éjszakai életmódhoz alkalmazkodott, feltűnően nagy, párhuzamosan előre néző szemeiknek köszönhetik. Retinájuk mögül hiányzik az éjszakai emlősökre jellemző tapetum lucidum, azaz fényvisszaverő réteg. Ezt valószínűleg a földtörténet paleocén időszakában veszíthették el őseik (az ősmaradványok alapján föltehetőleg az omomifélék), amikor átmenetileg nappali életmódra tértek át. (A többi félmajom, így a lajhármaki-alkatúak, karmosmaki-alkatúak és a makialkatúak megtartották a tapetum lucidumot.) Az éjszakai életmódra visszatérő koboldmakik nem növesztették "vissza" a fényvisszaverő réteget, hanem a szemeik nőttek meg – olyannyira, hogy már azokat forgatni is nehéz. A koboldmakik ezért inkább egész fejüket fordítják el: fejüket mindkét oldalra képesek 180 fokkal elforgatni!
Fülük is feltűnően nagy, hártyás, a két fül egymástól függetlenül mozgatható.
Kitűnően ugranak: lábaik testarányosan olyan hosszúak, mint a békák vagy a szöcskék lábai. Az is a békákhoz hasonló jellegzetességük, hogy alsó lábszáruk két csontja, a sípcsont (tibia) és a szárkapocscsont (fibula) egyetlen, erős csontba forrt össze: ez a tibiofibula. Egy koboldmaki elugorhat akár három méterre is vagy felugorhat akár másfél méterre is. Farkuk hosszú és izmos; azzal kormányozzák magukat ugrás közben.
Ujjaikon (akár a többi főemlősén, a második és a harmadik ujjon kifejlődött "ápolókarmok" kivételével) körmök nőnek.
Életmódjuk
Főleg rovarokat és kis hüllőket esznek. Kedvelik a függőleges ágakat; azokon kéz- és lábujjaikkal, illetve az azok végén levő tapadókorongokkal kapaszkodnak. Területüket vizeletükkel és a mellükön található mirigy váladékával jelölik meg.
Rendszerezés
A koboldmakifélék a főemlősök (Primates) rendjén és az orrtükör nélküliek (Haplorrhini) alrendjén belül a koboldmaki-alkatúak (Tarsiiformes) alrendágának egyetlen ma élő családja. A családba három nem és tizennégy faj tartozik:
- Carlito (Groves & Shekelle, 2010) - 1 faj
- Fülöp-szigeteki koboldmaki (Carlito syrichta), korábban (Tarsius syrichta)
- Cephalopachus - 1 faj
- nyugati koboldmaki vagy szundai koboldmaki (Cephalopachus bancanus), korábban (Tarsius bancanus)
- Tarsius (Storr, 1780) - 12 faj
- celebeszi koboldmaki vagy keleti koboldmaki (Tarsius tarsier vagy Tarsius spectrum)
- makasszári koboldmaki (Tarsius fuscus)
- Lariang-koboldmaki (Tarsius lariang)
- Niemitz-koboldmaki (Tarsius niemitzi)
- Dian-koboldmaki (Tarsius dentatus vagy Tarsius dianae)
- Peleng-koboldmaki (Tarsius pelengensis)
- Sangihe-koboldmaki (Tarsius sangirensis)
- Gursky-koboldmaki (Tarsius spectrumgurskyae)
- Jatna-koboldmaki (Tarsius supriatnai)
- Siau-szigeti koboldmaki (Tarsius tumpara)
- törpe koboldmaki (Tarsius pumilus)
- Tarsius wallacei
Képek
-
Celebeszi koboldmaki (Tarsius tarsier) -
Kitömött törpe koboldmaki
Fülöp-szigeteki koboldmaki (Tarsius syrichta):
Források
- Magyar nagylexikon XI. (Kir–Lem). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 156. o. ISBN 963-9257-04-4
További információk
- R. Dawkins: Az Ős meséje
- Főemlős Információs Lap (angol)
- Videó a kobolmakikról
- Genus Tarsius (tarsiers)
- A Tarsius nem a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján
Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
