Kemoszintézis

Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében.
Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával.

A kemoszintézis olyan folyamat, amely során az élőlény szervetlen anyagok (pl. ammónia) oxidálásából nyert energiával építi fel saját szerves anyagait.[1]

A kemoszintézist használó élőlényeket összefoglaló néven kemoautotróf szervezeteknek hívjuk. Legtöbb képviselőjük a baktériumok közül kerül ki. Rendkívül mostoha körülmények között is képesek megélni, az ilyen ökoszisztémáknak a termelő szervezetei. Egyes sajátságaik arra engednek következtetni, hogy ők voltak a Föld első élőlényei, ők fejlődtek tovább különböző élőlényekké. Ide tartoznak például a nitrifikáló baktériumok, valamint a vas- és mangánoxidáló baktériumok.

Jegyzetek

  1. Molnár Katalin, Mándics Dezső. Biológia – Egészségtan Tankönyv 11.. OFI, 19. o. (2018). ISBN 978-963-436-145-9 

Források

Ez a biológiai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!