Kő-pataki menedékház

Kő-pataki menedékház

Ország	Szlovákia
Tszf. magasság	1725 m
Hegység	Magas-Tátra
Hely	Kő-pataki-völgy
Turisztikai adatok
Nyitva	egész évben
Telefon	+421-52-446-70-75
Elhelyezkedése
Kő-pataki menedékház Pozíció a Tátra térképén
é. sz. 49° 11′ 15″, k. h. 20° 13′ 59″49.1875, 20.23305555555649.187500°N 20.233056°EKoordináták: é. sz. 49° 11′ 15″, k. h. 20° 13′ 59″49.1875, 20.23305555555649.187500°N 20.233056°E
Kő-pataki menedékház weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kő-pataki menedékház témájú médiaállományokat.

A Kő-pataki menedékház (szlovákul Skalnatá chata) a Kő-pataki-tó mellett épült menedékház a Magas-Tátrában, Szlovákiában.

Elhelyezkedése

A ház 1751 m magasan, a Kő-pataki-völgy (Skalnatá dolina) bejáratánál található, régebben egy kőbarlang volt.

Története

A Kő-pataki-völgy első látogatói a Kő-pataki-tó alatt található áthajló kőtömb alatt, az úgynevezett Kő-pataki-tüzelőkő (Ohnisko pri Skalnatom plese) alatt éjszakáztak. 1841-ben négy sziléziai turista, – akiknek célja a Tátra legmagasabb csúcsának hitt Lomnici-csúcs volt – Ferdinánd Burkhardt, Karl Schneider, Joseph Scholz és az első tátrai turistakalauz szerzője, Karl Lohmeyer, valamint két hegyivezető, Lux Jakab és Stüber Mihály az áthajló sziklát körbefalazták, és ezzel a Kárpátok barátai részére egy kis kunyhót létesítettek. Erről a tettükről a közeli sziklán egy fatáblán, – mely még 1930-ban is megvolt – tájékoztatták a látogatókat. 1877-ben (vagy 1879-ben) a völgy akkori tulajdonosa, Sponer Andor a kunyhót tűzhellyel és berendezéssel látta el. A Magyarországi Kárpát Egyesület (MKE) javaslatára 1914-ben a kincstári erdőgazdaság – melynek birtokába került a völgy - további betonozással, ajtók, ablakok és kémény építésével tette komfortosabbá a kőházat.

A Csehszlovák Turista Klub 1932-ben a „Tüzelőkő” mellé megépítette a faszerkezetű Kő-pataki menedékházat (Skalnata chata). További kibővítésekkel nyerte el mai alakját. Az 1980-as években higiéniai okok miatt a házat nem üzemeltették, de a kilencvenes évek elejétől újból a turistákat szolgálja.

A ház egykori gondnoka Ladislav Kulanga, legendás teherhordó, aki több teherhordási rekord tartója: a Hosszú-tavi menedékházhoz (Zbojnícka chata) 141 kg, a Téry menedékházhoz (Téryho chata) 151 kg, a Zamkovszky menedékházhoz (Zamkovského chata) 207,5 kg cipelt fel. A Kő-pataki menedékháztól az I. drótkötélpálya „Start” nevű közbülső állomására 211 kg-os terhet cipelt le. A menedékházat jelenleg fia, Pavel üzemelteti.

Szálláshelyek

Egész évben nyitva. Szállás és ellátás kapható. A hegyiszolgálat állomása. Tel: (+421) 052 4467075, Skalnatá chata, 059 60 Tatranská Lomnica.

Megközelítése

Tátralomnicról drótkötélvasúttal (lanovka) a Kőpataki-tó állomásig, onnan gyalog (3-5 p).

Túravidéke

A Kőpataki-tó katlana és a Hunfalvai-gödröt környező hegyek.

Jelzett turistautak

Lomnici-nyeregre: a zöld jelzésen, 1 ó 15 p.
A Nagy-Lomnici-torony csúcsa alá: az ülőszékes felvonóval, s le a Lomnici-nyeregből a zöld jelzésen, 1 ó.
A Morgás-hágóra: a piros jelzésen (Magisztrálé), 1 ó 30 p. A hágóból jelzés nélkül 4-5 p alatt a Nagy-Morgásra (2040 m).
A Kis-Morgás-nyeregbe: a kék jelzésen, 1 ó.
A Kis-Morgás-nyeregből Tátralomnicra: a Start állomásra kék , onnan a zöld jelzésen le, 2 ó.
Tátralomnicról a Kőpataki-tóhoz: a zöld és a kék jelzésen a Kis-Morgás-nyergen át, 3 ó 30 p.

Irodalom és források

Dr. Komarnicki Gyula: A Magas-Tátra hegymászókalauza, Késmárk-Budapest, 1926.
Dr. Komarnicki Gyula: A Magas-Tátra hegyvilága, Szerk. átdolg. és kieg. Bucsek Henrik, Sport Lap- és Könyvkiadó, 1978 ISBN 963 253 284 8
Adamec, Vladimir: A Magas-Tátra. Turistakalauz, Sport Kiadó, Pozsony, 1969
Soós Ferenc: Magas-Tátra turistakalauz, Bíbor Kiadó, Budapest, 2002, ISBN 9639103683
Scheirich László: A mi Magas-Tátránk, Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 2005 ISBN 8089032559
Klaus Gattinger: A Magas-Tátra, Kornétás Kiadó, Budapest, 2006 ISBN 9639353388
Nagy Árpád: 250 Tátrai túra, Kornétás Kiadó, Budapest, 2007 ISBN 9789639353626
Daniel Kollár-Ján Lacika-Roman Malarz: A szlovák és a lengyel Tátra, DAMAJA, 1998.
Julius Andrási - Witold H. Pariski: Válogatott hegymászóutak 1972; Magyar kéziratos fordítás, Vörös Meteor Hegymászóklub, 1978;
Bucsek Henrik: A magyar hegymászás története 1873-ig, (Hegymászó Híradó, 1973., 3. szám, 3-11. o.)