Julius von Haast

Julius von Haast
Született	1822. május 1. Bonn[1]
Elhunyt	1887. augusztus 16. (65 évesen) Christchurch
Állampolgársága	porosz
Foglalkozása	geológus felfedező őslénykutató ornitológus egyetemi oktató
Iskolái	Bonni Egyetem
Kitüntetései	Royal Society tagja[2] honorary doctor of the University of Tübingen a Cambridge-i Egyetem díszdoktora Patron’s Medal (1884)[3]
Sírhelye	Holy Trinity Avonside
A Wikimédia Commons tartalmaz Julius von Haast témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Johann Franz Julius von Haast (Bonn, 1822. május 1. – Wellington, 1887. augusztus 16.) német geológus, angol nyelvterületen John Francis Julius von Haast néven ismert.

Életrajza

Kereskedőnek szánták és 1858-ban egy angol kereskedőház Új-Zélandba küldte. Itt különben már előbb is foglalkozván ásványtani és földtani tanulmányokkal, Hochstetterrel együtt tanulmányozta Új-Zéland geológiai viszonyait és emennek elutazása után az angol kormány megbízásából maga vezette a geológiai kutatást, melynek folyamán felfedezte a Dinornis (moafélék) és Palapteryx nevű kihalt óriás madárfajok maradványait. Ő fedezte fel Új-Zéland legnagyobb ragadozómadarának a maradványait, mely a legnagyobb valaha élt sasfaj volt, a Harpagornis moorei-t. Az ő tiszteletére a faj köznapi elnevezése Haast-féle sas lett. Ő alapította Christchurchben a Philosophical Institute of Canterbury és Canterbury Museum nevű intézetet és ez utóbbiban a geológia és paleontológia tanára volt. Érdemeiért lovaggá emelték.

Ő nevezte el az új-zélandi Ferenc József-gleccsert 1865-ben az akkori osztrák császárról.

Több új-zélandi földrajzi helyet is elneveztek róla, így a Haast-hágót, Haast települést, a Haast folyót, valamint a csillámpala egy helyi változatát, a Haast-palát.

Művei

• Geology of the provinces of Canterbury and Westland, New-Zealand (London, 1879).

Jegyzetek

Források

• Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X