Italodalmát nyelvek

Az italodalmát nyelvek az újlatin nyelvek egyik csoportja az Ethnologue besorolása szerint,[1] amelybe a kihalt dalmát nyelv,[2] illetve az ahhoz közel álló, az Isztriai-félszigeten beszélt kihalófélben lévő isztriot nyelv, a (sztenderd) olasz nyelv, a nápolyi nyelv a calabriai dialektusokkal, illetve a többi délolasz dialektussal, valamint a szicíliai nyelv tartozik. Az utóbbi kettőt sokan – még maguk a beszélőik is – csak olasz dialektusoknak tekintik.

Jegyzetek

  1. Lásd: Ethnologue
  2. A hagyományos nyelvészeti besorolás szerint a dalmát nyelv a →keleti újlatin nyelvekhez tartozik.

Kapcsolódó szócikkek

Források

  • Ethnologue report for Italo-Dalmatian
  • A világ nyelvei. Fodor István főszerk. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1999. ISBN 9630575973  
Sablon:Indoeurópai nyelvcsalád
  • m
  • v
  • sz
A kereszt () a beszélő híján kihalt nyelveket jelöli. A csillag (*) mai élő nyelvek korábbi nyelvállapotát, közös ősét, régebbi fázisát.
Külön félkövérrel emeltük ki az olyan nyelveket, melyekből több leánynyelv ágazik el, és a hatásuk kiemelkedően jelentős.
Indoiráni ág
Italikus nyelvek
Szláv nyelvek
Balti nyelvek
Kelta nyelvek
szigeti kelta
szárazföldi kelta
Germán nyelvek
Hellenisztikus nyelvek
Anatóliai ág
  • hettita
  • lúviai
  • palái
  • lík
  • líd
  • kár
  • piszid
  • mili
  • bizonytalan besorolású balkáni nyelvek: dák
  • fríg
  • illír
  • trák