Ho Huj

Ebben a szócikkben a kínai nevek magyaros átírásban szerepelnek.

He Huj (kínai: 慧和, pinjin: Hé huì) (Ankang, 1972 –) kínai operaénekes, szoprán.

Élete, munkássága

Ho Huj Ankangban, Senhszi tartomány északi részén, egy a Kína ősi fővárosától, Hsziantól délre, 246 kilométerre fekvő városban született. Apja orvos, anyja tanár volt.^[3] Középiskolás korában, 18 évesen kezdett érdeklődni a nyugati zene iránt, akkor hallotta Puccini Bohémélet című operáját, amelyben Mimit Mirella Freni énekelte. Az első opera, amelyet élőben látott, a Turandot volt, Pekingben, 1996-ban. A Hsziani Zeneművészeti Konzervatóriumban tanult éneket Zsao Jü-csien (Rao Yujian) mellett. „Nagyon későn döntöttem úgy, hogy énekes leszek” – nyilatkozta. 1994-ben végzett, és maradt az iskolában mint nyugati operai énektanár.^[4][5]

1995-ben debütált operaszínpadon: Sanghajban Wolfgang Amadeus Mozart Così fan tutte operájában Dorabella szerepét énekelte mezzoszoprán hangfekvésben. Ezután átállt a szoprán hangra, és 1998-ban a Sanghaji Nagyszínház megnyitó előadásán énekelte Giuseppe Verdi Aida című művében a címszerepet.^[4] 2000-ben a második helyet szerezte meg a Los Angelesben megrendezett, Plácido Domingo által támogatott Operalia énekversenyen.^[6] A következő évben He és Domingo közös koncertet adott Sanghajban, és ezután indult be nemzetközi karrierje. 2001-ben Domingo meghívására az Aida szerepét énekelte a Los Angeles-i Operában, majd Liut Puccini Turandotjában Washingtonban. 2002 elején a parmai Teatro Regióban debütált Puccini Toscájában. Még ebben az évben megnyerte az olaszországi Bussetóban, Verdi szülővárosában rendezett Concorso Internazionale Voci Verdiane énekversenyt.^[4][5]

Karrierje egyértelműen az olasz operák irányába fordult, főleg Aida, Cso-cso-szán és Tosca szerepére hívták Európa-szerte. Így például 2003-ban Cso-cso-szánként lépett fel Bordeaux-ban, Puccini Pillangókisasszony című operájában. A jelentősebb bemutatói ezt követően 2004-ben a bécsi Staatsoperben, 2006-ban a Milánói Scalában és 2010-ben a londoni Covent Gardenben voltak. Európai szereplései mellett gyakran lépett fel Kínában, és fenntartotta Hszianban az oktatói státuszát is. 2010-ben debütált New Yorkban, a Metropolitanban Aidát énekelte. 2012-ben a Chicagói Lírai Operaházban ugyanezt a karaktert játszotta.^[4] A kritika azt írta alakításáról, hogy „egészséges, rugalmas, szép meleg spinto hangja van, szilárd technikával és finom zenei intelligenciával. Nagy hangja könnyedén megnyílt a nagy csúcspontokban”.^[5] Operai repertoárja mintegy 12 Verdi és 12 verismo szopránszerepet tartalmaz, benne hét Puccini szereppel. 2013-ban, Verdi születésének 200. évében Verdi Requiemjében énekelt az Arena di Veronában.^[7] Az Arenában egyébként 2005-től minden évben énekelt, alkalmanként több operában is.^[3] Verdi és Puccini operáin kívül – az olasz repertoáron belül – fellépett Cielea, Giordano és Ponchielli műveiben is.^[8] Alkalmanként kilép az olasz operaszoprán szerepéből, 2013-ban például Richard Wagner Lohengrinjében Elzát énekelte,^[7] majd Richard Strauss Ariadne Naxos szigetén című operájában is fellépett.^[5] Szívesen lép fel áriakoncerteken is, ahol az olasz operákból énekel. Ezeken a hangversenyeken közreműködő partnerei között szerepelt például Roberto Corlianò zongoraművész, Gianluca Terranova tenor, a Hsziani Szimfonikus Zenekar Pietro Rizzi vezényletével és az Ukrán Rádió Szimfonikus Zenekara Vlagyimir Sejko vezényletével.^[3] Pályafutása során a fentebb már említett helyszíneken kívül megfordult többek között a Hongkongi Operában, a Marseille-i Operában, a Veronai Arénában, a Berlini Operaházban, a pekingi Nemzeti Előadóművészeti Központban, a Zürichi Operaházban és a bolognai Teatro Comunaléban.^[8]

A kritika és a közönség elismeri, ünnepli. Olyan hangja van, amelyet nem lehet észrevenni, nagy … olaszos hang.^[5] A Wiener Zeitung így írt róla 2004-es bécsi debütálása után a Volksoperben, ahol a Pillangókisasszonyban lépett fel: „Ho Huj debütálása Butterfly szerepében szenzációs volt: nemcsak nagy hangjával, csodálatos technikájával és csodálatos hangulatával győzött meg, hanem mély és érzelmes interpretációval is … Az ováció valóban megérdemelt volt!” 2006-ban, Hongkongban ugyanezért a szerepéért a következő kritikát kapta: „He Huj szoprán Renata Tebaldi stílusát követi sima folyású és szüntelen gyönyörű vokális megjelenésben … úgy énekel, mintha soha nem állna meg.” Az énekesnő így nyilatkozott színpadi munkájával kapcsolatban: „Azt hiszem, a legfontosabb az, hogy amikor színpadon vagyok, a legjobbat kell megmutatnom, amit aznap érzek. Igen, minden közönség más érzés, de ha mindent megteszek, és ha élvezem a műsort, akkor a közönség is élvezni fogja.”^[5]

2017-ben megjelent egy életéről szóló könyv Melanie Ho kínai író-újságíró tollából Journey to the West: He Hui, a Chinese Soprano in the World of Italian Opera (Nyugati utazás: Ho Huj, egy kínai szoprán az olasz opera világában) címmel. Ugyancsak 2017-ben készült egy dokumentumfilm is róla, a címe: Hui He: the soprano from the Silk Road (Ho Huj, a selyemút szopránja), Niccolo Bruna és Andrea Prandstraller rendezte.^[3]

Ho Huj Veronában él.^[7] 2000 óta Cristina Orsolato és Alessandro Vitellio énekmesternél tanul.^[3]

Felvételei

Válogatás.^[9][7]

Jegyzetek

Források

• ↑ Britannica: He Hui: Chinese opera soprano. britannica.com. (angolul) Britannica (Hozzáférés: 2020. november 4.)
• ↑ Pritchard: Jim Pritchard: A Q&A with chinese soprano Hui He. seenandheard-international.com. (angolul) Seen and Heard International (2020. január 16.) (Hozzáférés: 2020. november 4.)
• ↑ Kustanczy: Catherine Kustanczy: Hui He: Building Connection Through The Voice. theoperaqueen.com (angolul) (2019. október 16.) (Hozzáférés: 2020. november 4.)
• ↑ Rich: Alan Rich: Operalia 2000. soiveheard.com. (angolul) WordPress (2000) (Hozzáférés: 2020. november 4.) arch
• ↑ People: He Hui: Chinese operatic soprano. peoplepill.com (angolul) (Hozzáférés: 2020. november 4.)
• ↑ Operabase: Hui He, szoprán. operabase.com. Operabase (2020) (Hozzáférés: 2020. november 4.)
• ↑ Allm: Hui He: Discography. allmusic.com. (angolul) AllMusic (2020) (Hozzáférés: 2020. november 4.)