Fotorespiráció

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

A fotorespiráció a növényekben akkor indul be, ha a környezetben relatíve kevés a CO₂ és relatíve sok az oxigén, ilyenkor a ribulóz-1,5-difoszfát enzim oxigenázként működik, vagyis az egyszer már megkötött CO₂-t szabadítja fel a szerves vegyületekből (ilyenkor a ribulóz-1,5-difoszfátból csak 1 molekula foszfo-glicerinsav keletkezik, és mellette keletkezik egy foszfo-glikolsav, ami beindítja a fotorespirációt. Ez a folyamat a C3-asokra jellemző.

Hátránya, hogy csökkenti a szerves anyag mennyiségét.

Előnye, hogy az itt felszabadult CO₂ visszatáplálódhat a Calvin-ciklusba, és olyan körülmények között táplálja (a saját maga által előállított szén-dioxidddal) mikor a levegőben nincs elég CO₂. Ha nem így lenne, elektronok lépnének ki az elektronszállító láncból, aktivált oxigénformák keletkeznének és tönkretennék a fotoszintetikus membránokat.

A fotorespiráció során glikolsav majd glioxálsav keletkezik. A glioxálsav bejut a peroxiszómába, ahol a glicin és a szerin szénváza képződik. A fotorespirációval a rendszer extra gerjesztési energiát is keletkeztet, melynek segítségével a növény gyorsan tud aminosavat előállítani. A mitokondriumban szabadul fel az ammónia és a széndioxid. Az ammóniát visszajuttatja a növény a kloroplasztiszba, a GS-GOGAT cikluson keresztül újra beépül szerves kötésbe.