Brabant uralkodóinak listája

A brabanti hercegek címere

A Brabanti Hercegséget hivatalosan 1183/1184-ban hozták létre, amikor Barbarossa Frigyes a Brabant hercege címet adományozta I. Henriknek, III. Gottfried leuveni gróf fiának (aki akkoriban Alsó-Lotaringia hercege volt). A brabanti hercegi cím lényegében a 10. századtól létező brabanti tartományi grófi címből származott. A Német-Római Császárság fennhatósága alá tartozó területet III. Henrik leuveni gróf kapta meg az előző gróf, II. Hermann brabanti palotagróf halála után († 1085). Bár a brabanti tartományi grófság területe aránylag kicsi volt (a Senne és a Dender folyók közti terület), mégis ezt a nevet vették fel a hercegek a 13. századtól kezdve. 1190-ben, III. Gottfried halála után I. Henrik megkapta Alsó-Lotaringiát is, bár a címmel együtt nem járt közvetlen fennhatóság a hercegség területei felett.

1288-ban a worringeni csata során a I. János brabanti herceg megszerezte a Limburgi Hercegséget is. 1430. után a brabanti hercegi cím és a hercegség összes területe a burgundi hercegek kezébe került, akiktől előbb a Habsburg-ház spanyol, majd később osztrák ága örökölte. A címet jelenleg is használják, Belgiumban a trónörökös kapta, míg Spanyolországban a spanyol királyok egyik címe.

A középkori önálló hercegség a Leuven-ház alatt

Leuven grófjainak címere
Brabant és Limburg hercegeinek címere
A burgundi házból származó hercegek címere

Az uralkodók címe:

N
Portré
Uralkodó
Uralkodott
Megjegyzés
[1.] I. Szakállas Lambert
* 950 körül
1015. szeptember 12.
10031015
Az első leuveni gróf, III. Reginár hainaut-i gróf fia, aki felesége, Gerberga, Károly alsó-lotaringiai herceg révén örökölte Brabantot.
[2.]
I. Henrik
* 992 körül
1038. augusztus 5.
10151038
I. Lambert fia.
[3.]
Ottó
1040
10381040
I. Henrik fia.
[4.]
II. Öves Lambert
1054. június 19.
10401054
I. Lambert fia.
[5.]
II. Öves Henrik
* 1020 körül
1078
10541078
II. Lambert fia.
[6.] III. Henrik
* 1060 körül
1095 februárja/márciusa
10781095
II. Henrik fia. A brabanti tartományi grófi cím elnyerésekor már Leuven és Brüsszel grófja (1078-tól).
[7.] I. Szakállas Gottfried
* 1063 körül
1139. január 25.
10951139
II. Henrik fia.
[8.] II. Gottfried
* 1107
1142. június 13.
11391142
I. Gottfried fia.
[9.] III. Gottfried
* 1140 körül
1190. augusztus 21.
11421190
II. Gottfried fia.
[10.] I. Bátor Henrik
* 1165 körül
1235. szeptember 5.
11901235
III. Gottfried fia.
[11.] II. Henrik
* 1207
1248. február 1.
12351248
I. Henrik fia.
[12.] III. Jóságos Henrik
* 1231
1261. február 28.
12481261
II. Henrik fia.
[13.]
IV. Henrik
* 1251/1252
1272
12611267
III. Henrik fia. Lemondott.
[14.] I. Győzedelmes János
* 1253
1294. május 3.
12671294
III. Henrik fia. 1288-ban szerezte meg Limburgot.
[15.] II. Békeszerető János
* 1275. szeptember 27.
1312. október 27.
12941312
I. János fia.
[16.] III. Diadalmas János
* 1300
1355. december 5.
13121355
II. János fia.
[17.] Johanna
* 1322. június 24.
1406. november 1.
13551406
III. János leánya.

A Valois-ház

Brabant, Lothier és Limburg hercegei:

  • Antal brabanti herceg (1406–1415)
  • IV. János brabanti herceg (1415–1427)
  • I. Fülöp de Saint-Pol (1427–1430)
  • II. Fülöp (1430–1467)
  • I. Merész Károly (1467–1477)
  • I. Mária (1477–1482)

A Habsburg-ház

A címet egy időre Ferenc, Anjou hercege (Valois-ház) szerezte meg (1582–1584)[1]

A brabanti hercegi cím napjainkban

Fülöp brabanti herceg és Matilda brabanti hercegné címere

Szász–Coburg–Gothai-ház

A mai Belga Királyságban a brabanti hercegi címet a mindenkori király legidősebb fia (2013 óta legidősebb leánya), vagyis a trón kijelölt örököse viselte.

  • II. Lipót (1840–1865)
  • Lipót herceg, II. Lipót fia (1865–1869)
  • III. Lipót (1909–1934)
  • Balduin (1934–1951)
  • Fülöp (1993–2013)
  • Erzsébet (2013-tól). (Fülöp király trónra lépése (2013) után legidősebb leánya és kijelölt örököse lett Brabant első, saját jogú hercegnője).

A Bourbon-ház

Családfa kép

A brabanti hercegi cím a spanyol királyok egyik örökletes címe.

Lásd még

Források

  • Charles Cawley: Brabant és Leuven grófjainak családfája

Jegyzetek

  1. Knecht: Catherine de’ Medici, Longman, 1998, p. 212.