Bonnaz Sándor

Bonnaz Sándor
Született	1812. augusztus 11.[1] Challex[1]
Elhunyt	1889. augusztus 9. (76 évesen)[1] Temesvár[1]
Állampolgársága	francia magyar
Foglalkozása	katolikus pap katolikus szerpap katolikus püspök
Tisztsége	csanádi püspök (1860. június 7. – )
Iskolái	Pázmáneum
csanádi püspök
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Vallása	római katolikus egyház
Pappá szentelés	1837. augusztus 17.
Püspökké szentelés	1860. november 4.
Szentelők	Kunszt József (főszentelő) Peitler Antal József (társszentelő) Nehiba János (társszentelő)
Hivatali idő	1860–1889
Elődje	Csajághy Sándor
Utódja	Dessewffy Sándor
Társszentelt püspökök
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Fogarasy Mihály 1865. május 7. Ivan Pavlešić 1871. szeptember 3.
Catholic Hierarchy
A Wikimédia Commons tartalmaz Bonnaz Sándor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Bonnaz Sándor (Challex, 1812. augusztus 11. – Temesvár, 1889. augusztus 9.) katolikus pap, csanádi püspök.^[2]

Pályafutása

Édesapja, Bonnaz János Antal, I. Napóleon francia császár seregében hadnagyként szolgált, édesanyja Hugueniot Franciska volt. Bonnaz János 1813-ban elesett a lipcsei csatában, ezt követően az édesanya 7 éves fiával Magyarországra költözött, ahol sógora, Bonnaz Antal Nagy-Őszön (Torontál vm.) plébános volt. Sándor, miután líceumi tanulmányait Szegeden elvégezte, a papi pályára lépett. 1834-től Bécsben, a Pázmáneumban töltötte előkészítő éveit, majd 1837-ben Lonovics József pappá szentelte.^[2]

Kápláni és teológiai tanári rövid működése után 1844-ben nagy-őszi lelkésszé, 1850-ben pedig a „temesi bánság és szerb vajdaság” összes magyar és német népiskoláinak ideiglenes felügyelőjévé tették.^[2] 1859-től apát.

Püspöki pályafutása

1860. június 10-én a Csajághy Sándor halálával megüresedett csanádi püspökségre nevezték ki, pápai megerősítést szeptember 28-án kapott.^[2] November 4-én szentelte püspökké Kunszt József kalocsai érsek, Peitler Antal József váci püspök és Nehiba János tinnini püspök segédletével.

1870-ben részt vett az első vatikáni zsinaton. Püspökként komolyan dolgozott, gazdaként ritka szakértelemmel mintagazdasággá tette a püspöki birtokot,^[2] kegyes cselekedeteivel pedig általános tiszteletet szerzett magának. 100 000 forinttal két kanonoki széket alapított, illetve a rosszul javadalmazott lelkészek részére, és a papi nyugdíjalapra ugyancsak 100 000 forintot adott. Számtalan templomot és iskolát emelt, 19 plébániát alapított. A Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővéreket behívta egyházmegyéjébe,^[2] százezer forintokat költött a letelepítésükre (egykori temesvári kolostorukhoz tartozik az 1894-ben épült Notre Dame-zárdatemplom^[3]), a közjóra közel 2 millió forintot áldozott.

Betegsége miatt 1874-ben Németh József kanonokot püspökké szenteltette, és helyettesének nevezte ki.^[2] Haláláig – még 16 éven át – közösen kormányozták az egyházmegyét.

Díjak

1871-ben a Vaskorona-rend I. osztályát kapta.

Emléke

Temesváron róla kapta nevét a Béga-csatorna és a Hunyadi út (ma 1989. december 16. sugárút) között húzódó Bonnaz utca, mai nevén Ion Dragalina tábornok sugárút.

Jegyzetek

Források

• Bokor József (szerk.). Bonnaz, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2016. június 3. 

További információk

• Bishop Sándor Bonnaz, Catholic-Hierarchy (angol)