Bolgár-tábla

Ebben a szócikkben a bolgár nevek magyaros átírásban szerepelnek.

Bolgár-tábla (Dunai-táblásvidék)
Az Elő-Balkán és a Bolgár-tábla a Balkán-hegység Kom csúcsáról nézve
Ország	Bulgária
Terület	31 523 km2
Típus	síkság
Hosszúság	500 km[1]
Szélesség	40-60 km-től 120 km-ig[1]
Elhelyezkedése
Tszf. magasság	100 m
Bolgár-tábla Pozíció Bulgária térképén
é. sz. 43° 15′, k. h. 25° 20′43.25, 25.3333333343.250000°N 25.333333°EKoordináták: é. sz. 43° 15′, k. h. 25° 20′43.25, 25.3333333343.250000°N 25.333333°E

A Bolgár-tábla vagy Dunai-táblásvidék (bolgárul: Дунавска равнина, Dunavszka ravnina) Bulgáriában található síkság.

Jellemzői

A Balkán-hegység és a Duna között fekvő, mintegy 12 000 km²–en lösszel borított, hullámos táj, mely az Elő-Balkánhoz kapcsolódik. A Kárpátoktól a Balkán-hegységig tartó Alsó-dunai-medence része. Határai a Duna, az Elő-Balkán, a Timok és a Fekete-tenger. Nyugati része keskenyebb, mintegy 40-60 km széles, kelet felé szélesedik, itt akár 120 km is lehet. Hosszúsága 500 km. Átlagosan 190 méter a tengerszint feletti magassága, de 200 és 400 méter közötti részei is vannak. Szorosan vett értelemben nem síkság, hanem dombos táblásvidék.^[1]

Középidei üledékekből, főképp jura időszaki mészkőből áll. Része a Dunai-síkság, melynek vízszintesen rétegződő kőzetei felett folyami üledékréteg fekszik. Északi része fontos a gabonatermelés szempontjából, itt jó minőségű feketeföld (csernozjom) található. Éghajlata mérsékelten kontinentális, a középhőmérséklet 10-12°C, nagy a hőmérséklet ingadozása; a tél hideg, akár -35°C is lehet, a nyár forró (akár 40°C), a csapadék mennyisége átlagosan 500-600 mm, ahótakaró átlagvastagsága 10-15 cm. Erős szelek jellemzik, melyek tájanként eltérő irányúak lehetnek.^[2][3][1]

Részei

Három részre osztható: a nyugati a Vit folyóig tart, a középső a Vit és a Jantra közötti rész, a keleti pedig a Jantra és a Fekete-tenger közé eső rész.^[1]

A nyugati rész inkább síkság jellegű, eléggé keskeny szakasz, a folyók északkelet felé haladnak, az Elő-Balkán szélén kanyonhoz hasonlító völgyeket vájtak. Az itteni löszfennsíkok bolgár elnevezése zlatija („aranymező”). A középső rész dombosabb, folyók által tagoltabb, néhol bazaltdombokkal tarkított. A keleti rész a legnagyobb területű, jellemzőek rá a fennsíkok. A folyók északon a Duna irányába, délkeleten a Provadijszka-folyó felé folynak, kisebb számban pedig a Fekete-tenger irányába. Ide tartozik Dobrudzsa, ahol gabonát termesztenek, de kőolajat és kőszenet is kitermelnek.^[1]

Jegyzetek

Források

• ↑ Bernek–Probáld: Bernek Ágnes, Probáld Ferenc. Bulgária, Európa regionális földrajza 2. Társadalomföldrajz. ELTE Eötvös Kiadó (2014). ISBN 978 963 463 319 8 
• ↑ Bulgária földrajza: Ljubomir Dinev–Kiril Misev. Bulgária földrajza ford.: Dudás Gyula:. Gondolat Kiadó (1981). ISBN 963 281 033 3 

• ↑ Sulinet: Európa egyéb országainak regionális földrajza. sulinet.hu. (Hozzáférés: 2016. április 1.)