Boda Dezső

Boda Dezső
Született1863. május 9.[1]
Vönöck
Elhunyt1918. június 22. (55 évesen)[1]
Máriabesnyő
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásarendőr
Tisztségerendőrfőkapitány (1906–1917, Budapest)
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1887, doktorátus, államtudomány)
Sablon • Wikidata • Segítség

Boda Dezső (rádóczi; Vönöck, 1863. május 9.Máriabesnyő, 1918. június 22.[2]) magyar jogász, rendőrtiszt, Budapest főkapitánya (1906–1917).

Pályafutása

Földbirtokos családból származott, a Budapesti Tudományegyetemen 1887-ben államtudományi doktorátust szerzett; ekkor már három éve a Magyar Királyi Rendőrség állományában volt. [3] 1892-ben kapitányi rangot kapott,[4] 1894-ben már az V. kerületi kapitányság vezetőjévé nevezték ki[5] (1950 előtt az V. kerület közigazgatásilag csak a Lipótváros nevű városrészt jelentette). 1902-ben a főkapitányság közigazgatási osztályának vezetője lett, majd 1904-ben rendőrtanácsosi rangot kapott.[4] 1906 elején Kovács Gusztáv főispánt Debrecenben meglincselték, mire Rudnay Béla fővárosi kapitány Bodát küldte a cívisvárosba, hogy állítsa helyre a rendet. Boda eleget tett a kérésnek, amivel mind a felettese, mind a kormány elismerését kivívta.[3]

1906. március 3-án lett Budapest rendőrfőkapitánya. Ő volt az első a főváros rendőri vezetőinek sorában, akit maga a testület "nevelt ki": első munkahelye volt a rendőrség és végigjárta a ranglétrát, mire megkapta a kinevezését. Számos újítás fűződik a nevéhez: sikerült elérnie a testület létszámának jelentős bővítését (ebben az időben az egymillió fölé duzzadt lakosságú Budapesten mindössze 1700 fős testület vigyázta a rendet). Javította az őrszemélyzet felszerelését és ruházatát, más változások mellett ekkortól hordtak ún. "Zrínyi sisakot" a rendőrök Budapesten. Létrehozta a bűnügyi múzeumot, átszervezte az erkölcsrendészetet és a ma ifjúságvédelemnek nevezett gyermekrendőrséget. Emeltette számos tisztségviselő fizetését, rendeződött a rendőrorvosok helyzete is.[3]

Rendőri vezetősége idején bontakozott ki a munkásmozgalom, több tüntetés és sztrájk is zajlott a fővárosban. Nevéhez kötődik az 1912. május 23-i ún. vérvörös csütörtök is: a helyszínről, személyesen irányította azt a rendőri támadást, amelynek durvasága révén hat halálos áldozata és többszáz sérültje volt a munkások megmozdulásának.[3] Bukását is egy tüntetés okozta 1917-ben. Boda egyik helyettesét – későbbi utódját – Sándor Lászlót bízta meg aznap rendfenntartással, ám miután a tüntetés üzleteket fosztogató zavargássá fajult, Ugron Gábor belügyminiszter előbb Sándort kívánta felelősségre vonni, azonban Boda beadta lemondását, amit a miniszter elfogadott.[6] 1917. július 5-én vonult nyugállományba.[7] Alig egy évvel később elhatalmasodó tüdőbaja okozta halálát.[8]

Három gyermeke volt: Boda Dezső honvéd hadbíró, Andor banktisztviselő, a csak Babyként emlegetett lányát Lázár István mérnök vette feleségül.[8]

Jegyzetek

  1. a b Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2020. március 25.)
  2. Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 226. o.  
  3. a b c d Czaga Viktória: A fővárosi rendőrség története: 1914-ig. Budapest: Budapesti Rendőr-főkapitányság. 1995. 281., 412–414. o.  
  4. a b Révai nagy lexikona III. kötet (Béke–Brutto). Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1911. 431. o.  
  5. Kinevezések és előléptetések a rendőrségnél. Pesti Hírlap, XVI. évf. 214. sz. (1894. augusztus 2.) 6. o.
  6. Boda Dezső meghalt. Az Est, IX. évf. 148. sz. (1918. június 23.) 8. o.
  7. Székesfővárosi államrendőrségi főkapitány nyugdíjaztatása. Belügyi Közlöny, 32. sz. (1917. július 15.) 1000. o.
  8. a b Boda Dezső meghalt. Magyarország, XXV. évf. 148. sz. (1918. június 23.) 11. o.
Sablon:Budapest rendőrfőkapitányai
  • m
  • v
  • sz
  • 1873–1884: Thaisz Elek
  • 1884–1885: Jekelfalussy Lajos
  • 1885–1892: Török János
  • 1892–1895: Sélley Sándor
  • 1896–1906: Rudnay Béla
  • 1906–1917: Boda Dezső
  • 1917–1918: Sándor László
  • 1918–1919: Dietz Károly
  • 1919: Moór Pál (városparancsnok) Seidler Ernő (népbiztos)
  • 1919: Dietz Károly
  • 1919: Székely Vladimir Ede
  • 1919–1920: Mattyasovszky György
  • 1920–1921: Nádosy Imre
  • 1921–1928: Marinovich Jenő
  • 1928–1932: Bezegh-Huszágh Miklós
  • 1932–1937: Ferenczy Tibor
  • 1937–1944: Éliássy Sándor
  • 1944: Petrányi György
  • 1944: Kovács Nagy Pál
  • 1944–1945: Sédey Gyula
  • 1945–1946: Sólyom László
  • 1946–1949: Münnich Ferenc
  • 1949–1951: Ratulovszky János
  • 1951–1952: Moravetz László
  • 1952–1956: Kopácsi Sándor
  • 1956–1970: Soós György
  • 1970–1976: Baranyai György
  • 1977–1985: Vincze Lukács
  • 1985–1989: Konczer István
  • 1989–1991: Barna Sándor
  • 1991: Pintér Sándor
  • 1991–1996: Bodrácska János
  • 1996–1997: Barna Sándor
  • 1997–1998: Berta Attila
  • 1998–2003: Kökényesi Antal
  • 2003–2007: Gergényi Péter
  • 2007–2010: Tóth Gábor
  • 2010–2014: Tóth Tamás
  • 2014–2018: Bucsek Gábor
  • 2018–: Terdik Tamás