Ürge

Spermophilus
Evolúciós időszak: Középső miocén - jelen
Közönséges ürge (Spermophilus citellus)
Közönséges ürge (Spermophilus citellus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Csoport: Glires
Rend: Rágcsálók (Rodentia)
Alrend: Mókusalkatúak (Sciuromorpha)
Család: Mókusfélék (Sciuridae)
Alcsalád: Földimókusformák (Xerinae)
Nemzetség: Marmotini
Pocock, 1923
Nem: Spermophilus
F. Cuvier, 1825
Szinonimák
  • Anisonyx Rafinesque, 1817
  • Arctomys Schreber, 1780
  • Citellus Oken, 1816
  • Citillus Lichtenstein, 1830
  • Colobates Milne-Edwards, 1874
  • Colobotis Brandt, 1844
  • Ictidomoides Mearns, 1907
  • Notocitellus A. H. Howell, 1938
  • Otocolobus Brandt, 1844
  • Spermatophilus Wagler, 1830
  • Spermophilis Richardson, 1839
  • Urocitellus Obolenskij, 1927
Fajok

lásd a szövegben!

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Spermophilus témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Spermophilus témájú médiaállományokat és Spermophilus témájú kategóriát.

Az ürge (Spermophilus, korábban: Citellus) az emlősök (Mammalia) osztályának rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a mókusfélék (Sciuridae) családjába tartozó nem.

Rendszertani eltérés

A legújabb DNS-vizsgálatok alapján a korábban alnemként kezelt taxonokat nemi rangra emelték. Tehát a korábban alnemekbe sorolt állatok manapság többé nem tartoznak az ürge nembe.[1][2]

Előfordulása, élőhelye

A nem 15 faja a Föld északi féltekéjén fordul elő. Európában két fajuk él: a közönséges és a gyöngyös ürge; előbbi Magyarországon védett állat, utóbbi hazánktól északkeletre él, rendszerint a füves síkságokon. A kainozoikumi eljegesedések során több fajuk élt Európában, de az erdők terjeszkedésével sorra szűntek meg természetes élőhelyeik.

Megjelenése, életmódja

Növényeket eszik, főleg fűféléket és magvakat, de kifosztja a madarak fészkét is. Telepes állat. Kétféle kotorékot ás: külön éjszakai és téli búvóhelyet, és külön nappali, rövid időre használt menedéket. Téli álmot alszik.

Rendszerezése

A nembe az alábbi 15 faj tartozik:

  • alaschani ürge (Spermophilus alashanicus) Büchner, 1888 – nem fenyegetett.
  • Spermophilus brevicauda Brandt, 1843 - korábban a Spermophilus erythrogenys alfajának tekintették
  • közönséges ürge (Spermophilus citellus) Linnaeus, 1766 fokozottan védett (250 000 Ft) – veszélyeztetett, sebezhető.
  • Dauri ürge (Spermophilus dauricus) Brandt, 1843 – nem fenyegetett.
  • Spermophilus erythrogenys Brandt, 1841 – nem fenyegetett.
  • sárga ürge (Spermophilus fulvus) Lichtenstein, 1823 – nem fenyegetett.
  • Spermophilus major Pallas, 1778 – mérsékelten veszélyeztetett.
  • kaukázusi ürge (Spermophilus musicus) Ménétries, 1832 – nem fenyegetett; egyes kutatók a kis ürge alfajának tekintik.
  • Spermophilus pallidicauda Satunin, 1903
  • kis ürge (Spermophilus pygmaeus) Pallas, 1778 – nem fenyegetett.
  • Spermophilus ralli Kuznetsov, 1948 - korábban a Tien San hegységi ürge alfajának tekintették Spermophilus relictus ralli néven
  • Tien San hegységi ürge (Spermophilus relictus) Kashkarov, 1923 – nem fenyegetett.
  • gyöngyös ürge (Spermophilus suslicus) (Güldenstaedt, 1770) – veszélyeztetett, sebezhető.
  • Spermophilus taurensis Gündüz et al. 2007[3]
  • kis-ázsiai ürge (Spermophilus xanthoprymnus) Bennett, 1835 – nem fenyegetett.

Híres ürgék

Magyarországon egy téves közhiedelem a Micimackó kalandjai c. rajzfilm egyik szereplőjét ürgének tartja, amely az az eredeti regényben még nem volt benne, csak az amerikai rajzfilmesek toldották hozzá. Az eredeti angol nyelvű verzióban ez a rágcsáló nem ürge, hanem egy tasakospatkány, amely Észak-Amerikában honos kártékony rágcsáló. Ezt tükrözi Ürge eredeti angol neve Gopher, amely a tasakospatkány angol elnevezése. Mivel ez az állat ismeretlen Európában, ezért a magyar szinkron készítő egy nálunk is ismert, a tasakospatkányra hasonlító rágcsálóra, az ürgére módosították a nevét. Ez a név meggyökeresedett a köztudatban, ezért Micimackó rágcsálóbarátját Ürgének ismerik a magyar tévénézők és gyerekek.

Felhasználása

Amíg sok volt belőle, az ürgét gyakran megették; az ürgeöntés legismertebb irodalmi feldolgozását Petőfi Sándor: Arany Lacinak című költeményében olvashatjuk. Valamennyi ürgefaj szőrméje félnemes prém: szűcsipari alapanyag.

Jegyzetek

  1. Herron, Matthew D. (2004). „Sciurid phylogeny and the paraphyly of Holarctic ground squirrels (Spermophilus)”. Molecular Phylogenetics and Evolution 31 (3). PMID 15120398.  
  2. Helgen, Kristofer M.; Cole, F. Russel; Helgen, Lauren E.; and Wilson, Don E (2009). „Generic Revision in the Holarctic Ground Squirrel Genus Spermophilus”. Journal of Mammalogy 90 (2), 270–305. o. [2011. október 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1644/07-MAMM-A-309.1. (Hozzáférés: 2013. október 3.)  
  3. Gündüz, İslam; Jaarola, Maarit & Tez, Coskun et al. (2007), "Multigenic and morphometric differentiation of ground squirrels (Spermophilus, Scuiridae, Rodentia) in Turkey, with a description of a new species", Molecular Phylogenetics and Evolution 43 (3): 916, doi:10.1016/j.ympev.2007.02.021, <https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S1055790307000176>

További információk

  • Magyar nagylexikon XVIII. (Unh–Z). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 64. o. ISBN 963-9257-19-2  
  • Petőfi Sándor összes versei (Szépirodalmi, 1976)
  • A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. szeptember 21.)
  • angol linkek
  • Малый суслик
  • Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)
  • Helgen, Kristofer M.; Cole, F. Russel; Helgen, Lauren E.; and Wilson, Don E (2009). „Generic Revision in the Holarctic Ground Squirrel Genus Spermophilus”. Journal of Mammalogy 90 (2), 270–305. o. [2011. október 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1644/07-MAMM-A-309.1.  
Taxonazonosítók
  • Biológia Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap