Öt Kikötő

Az Öt Kikötő szövetsége
A szövetség zászlaja
A szövetség címere

Az Öt Kikötő (Cinque Ports) a La Manche partján, jellemzően folyótorkolatokban fekvő dél-angliai (Kent és Sussex grófság) kikötők szövetségének neve. Ezeket a francia partokkal szemben fekvő királyi városokat már Hódító Vilmos a part védelmére jelölte ki. Az öt alapító város szövetségét még Vilmos partraszállása előtt, 1042-ben hozta létre Hitvalló Eduárd azért, hogy ezek a városok adjanak hajókat flottájába (Cambridge). Az öt eredeti tag:

  • Hastings,
  • Romney,
  • Hythe,
  • Dover és
  • Sandwich;

ezekhez később

  • Winchelsea és
  • Rye

csatlakozott. A szövetséget Kent és Sussex grófságokból több mint 30 város támogatta — egyebek közt Deal, Ramsgate, Faversham, Folkestone, Margate és Tenterden. Társulásuk a Hanza-szövetséghez hasonlított, de az angol király fennhatósága alatt.[1]

A partvédő szerep ellentételeként a városok számos szabadalmat kaptak a királytól:

  • képviselőik vitték a baldachint a koronázó ünnepségen, a királyi ebéden pedig a király jobbján ültek;
  • külön törvénykezésük volt egészen 1856-ig;
  • külön kormányzójuk volt, a Doverben székelő és 3000 font sterling fizetést húzó Lord Warden of the Cinque Ports (aki egyúttal a doveri kastély kormányzója is volt).

A szövetség felügyelője a Dealben álló Walmer Castle-ban székelt.[1]

Legnagyobb jelentőségüket a 13–14. században érték el, amikor ezek a kikötőkben volt az angol flotta bázisa. III. Henrik 1265-ben lehetővé tette, hogy városonként két bárót küldhessen a parlamentbe.[2] Első kiváltságlevelüket utóda, I. Eduárd bocsátotta ki 1278-ban.

E kikötők idővel (már a 14. századtól) Dover kivételével eliszaposodtak, amivel jelentőségük csökkent, majd teljesen meg is szűnt, kiváltságaikat azonban csak 1835-ben törölték el. 1931-ben Romney-ben nagy fesztivált rendeztek az egykori kiváltságok megünneplésére.[1]

Jegyzetek

  1. ↑ a b c Uj Idők lexikona I–XXIV. (szerk.) Dr. Balla Antal – Dr. Benedek László – Dr. Bacsó Jenő – Dr. Angeli Ottó. Budapest: Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt. 1936–1942.   VI. 1328.
  2. ↑ Közhasznu Esmeretek Tara 242. old.

Források

  • Révai nagy lexikona IV. kötet (Brutus–Csát). Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1912. 521. o.  
  • Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
  • Magyar nagylexikon V. (C–Csem). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1997. 425. o. ISBN 963-85773-0-4  
  • Cambridge: Cambridge enciklopédia. Szerk. David Crystal. A magyar kiadást szerk. Szelle Béla. Ford. Acsády Judit et al. Budapest: Maecenas. 1992. ISBN 963-7425-65-9
Nemzetközi katalógusok