Ény

Ény (Iňa)
Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Nyitrai
Járás	Lévai
Rang	község
Első írásos említés	1156
Polgármester	Jozef Rosipal
Irányítószám	935 35
Körzethívószám	036
Forgalmi rendszám	LV
Népesség
Teljes népesség	229 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség	35 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	171 m
Terület	5,68 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 10′ 20″, k. h. 18° 25′ 04″48.172222222222, 18.41777777777848.172222°N 18.417778°EKoordináták: é. sz. 48° 10′ 20″, k. h. 18° 25′ 04″48.172222222222, 18.41777777777848.172222°N 18.417778°E
Ény weboldala
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ény (szlovákul Iňa) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában.

Fekvése

Lévától 15 km-re délnyugatra, a Garammenti dombság északkeleti részén, a Lyska-patak partján fekszik.

Élővilága

A faluban 2022-ben van gólyafészek alátét, de nem volt használatban.

Története

1156-ban „Eng” néven említik először, amikor az esztergomi érsek tizedét a káptalannak adja.^[2] 1251-ben „En”, 1332-ben „Hem” néven szerepel az írott forrásokban. 1275-ben Bars várának tartozéka volt, később több nemesi családé. Utolsó birtokosai a Balogok és a Majtényiak voltak. 1601-ben 17 ház állt a faluban. 1715-ben mindössze két háztartást számláltak és 1720-ra a falu el is néptelenedett.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „INY. Elegyes falu Bars Várm. földes Urai több Urak, lakosai katolikusok, fekszik Verebélyhez két mértföldnyire, határja jó.”^[3]

1828-ban 29 házában 203 lakos élt, akik főként mezőgazdaságból éltek.

A 19. század közepén Fényes Elek eképpen írja le: „Ény, (Inn), Bars m. tót-magyar falu, 216 kath., 9 evang., 20 ref. lak. F. u. többen. Ut. p. Léva.”^[4]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Bars vármegyét tárgyaló része szerint: „Ény, a verebélyi járásban fekvő magyar és tót kisközség, hol azonban a magyarok többségben vannak. Vallásuk túlnyomóan róm. katholikus, számuk 331. E községről csak 1573-ban találunk említést, a mikor a törökök garázdálkodtak benne. Földesurai a XVII-XVIII. században a Kálnay, Balogh, Eördögh, Péli-Nagy családok és utóbb a Majthényiak voltak és ekkor Inny, később Inn alakban találjuk említve. Most Janicsek Nándorné, született Vandra Máriának van itt nagyobb birtoka. Postája Garamlök, távirója és vasúti állomása Alsóvárad.”^[5]

A trianoni diktátumig Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt.

Népessége

1880-ban 326 lakosából 49 szlovák és 266 magyar anyanyelvű volt.

1890-ben 348-an lakták, ebből 72 szlovák és 267 magyar anyanyelvű.

1900-ban 331 lakosából 117 szlovák és 204 magyar anyanyelvű.

1910-ben 322 lakosából 181 szlovák, 133 magyar, 2 német és 6 egyéb anyanyelvű.

1921-ben 315-en lakták: 70 csehszlovák, 231 magyar.

1930-ban 346 lakosából 217 csehszlovák és 115 magyar volt.

1941-ben 320-an lakták, ebből 2 szlovák és 301 magyar.

1991-ben 259 lakosából 243 szlovák és 14 magyar volt.

2001-ben 209 lakosából 184 szlovák, 17 magyar.

2011-ben 200 lakosából 193 szlovák és 7 magyar.

2021-ben 229 lakosából 205 szlovák, 8 magyar, 3 (+3) egyéb és 13 ismeretlen nemzetiségű volt.^[6]

Nevezetességei

• A Rózsafüzér királynője tiszteletére szentelt, római katolikus temploma 1866-ban épült.

Jegyzetek

Források

• Kniezsa István: Az esztergomi káptalan 1156-i dézsmajegyzékének helységei. Budapest, Egyetemi ny., 1939 [1] Archiválva 2009. július 20-i dátummal a Wayback Machine-ben

További információk

• Községinfó
• Ény Szlovákia térképén
• Alapinformációk
• E-obce.sk